Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MEMENTÓ - HÁMORI ANTAL: 80 éve született Kállay István professzor

MEMENTÓ 80 ÉVE SZÜLETETT KÁLLAY ISTVÁN PROFESSZOR Kállay István (1931-1998) professzor úr idén lenne 80 éves, ha a halálos betegség oly korán és hirtelen, immáron 13 éve, nem ragadta volna el közülünk. Tudományos munkásságát ismerheti a levéltáros, a történész és a jogász, az egyházjogász egyaránt. Méltó, hogy az évforduló kapcsán megemlékezzünk róla. Kállay István 1931. június 16-án, Fülöpszálláson született. Édesanyja, Tóth Ida polgári iskolai tanárnő, édesapja, Kállay István tanító volt. Felesége Buzássy Márta ének- és zongoratanárnő; gyermekük, Mihály, vegyész. Kállay professzor úr az orosházi elemi iskola elvégzése után a város Evangélikus Gimnáziumában folytatta tanulmányait, ahol 1949-ben kitüntetéssel érettségizett. 1953-ban történelem—levéltár szakon diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Levéltárosi, tudományos munkájának eredményeként 1958-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját. Kiemelkedő kutatói pályája elsősorban a 18—19. századi magyar jog- és kormányzattörténetre terjedt ki; főként a Mária Terézia-kori szabad királyi városok gazdálkodásával és közigazgatás-történettel (pl. bírósági eljárások, földesúri bíráskodás, az úriszék munkája, a jogintézmények története, városi és uradalmi igazgatás) foglalkozott. 1969-ben a történelemtudomány kandidátusa, 1977-ben a történelemtudomány doktora lett a Szabad királyi városok gazdálkodása Mária Terézia korában (Akadémiai Kiadó, Bp., 1972. 199 o.), illetve A magyarországi nagybirtok kormányzó 1711—1848. (Akadémiai Kiadó, Bp., 1980. 337 o.) cí. monográfiájával. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Segédtudományai Tanszékén, valamint Állam- és Jogtudományi Karának Magyar Állam- és fogtörténeti Tanszékén 1977-től oktatott. A Történelem Segédtudományai Tanszéknek 1980-tól 1996-ig a vezetője volt. Többek között levéltártörténetet, diplomatikát, genealógiát, archontológiát, német paleográfiát, valamint állam- és jogtörténetet tanított. Mindemellett az Egyetem Jogalkotás és jogalkalmazás című kiegészítő képzését, illetőleg Egyháztörténeti Műhelyét is vezette, s számos német és osztrák egyetemen is előadásokat tartott. A Fejér Megyei Történeti Évkönyv, a Levéltári Közlemények, a Levéltári Szemle és a Magyar Herold szerkesztőbizottságának tagja, szerkesztője, 1975-től az Összehasonlító Jogtörténeti Tanulmányok sorozatszerkesztője is volt. írásai ezen kiadványokban is rendszeresen megjelentek. Jelentős kutatói, oktatói, szerkesztőbizottsági és szerzői munkáján túl széleskörű szakmai közéled tevékenységet folytatott. 1982-ben újjáalakította az 1949-ben betiltott Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot, amelynek haláláig elnöke volt. Hoszszú időn keresztül vezette a Magyar Történelmi Társulat Archeográfiai, Heraldikai és Genealógiai Szakosztályát. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Jogtörténeti és Történeti Demográfiai Bizottságának, Közigazgatás-történeti Albizottságának, a Tudományos Minősítő Bizottság Történelemtudományi Szakbizottságának, valamint a Jogász Szövetség Jogtörténeti Szakosztályának. 1989-ben újjáalapította a Magyar Szent Korona Szövetséget, 1990ben létrehozta az Országos és Nemzeti Kaszinót. E két utóbbi szervezetnek is elnöke volt. Az említett, könyv formájában is megjelent kandidátusi és akadémiai nagydoktori értekezésén túl művei közül különösen kiemelendők az Úriszéki bíráskodás a XVIII—XIX. században (Akadémiai Kiadó, Bp., 1985. 484 o.) és a Városi bíráskodás Magfarországon 1686—1848 (Osiris 69