Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - MŰHELYMUNKÁK - SIMON ISTVÁN: Cseh kiegyezési kísérlet a korabeli források alapján
Simon István Tisza Kálmán interpellációja 1871. október 30-án. „Ausztriában tisztán belügyi válság volt és van, és mégis a magyar miniszterelnök kényszerítve látta magát [...] e válságba beleszólni. [...] Az ily válság természeténél fogva az aki két fél közt mint egy közbíró föllé [...] oly helyzetbe jővén, hogy egyszer az egyiknek másszor a másiknak ad igaza [...] a végeredmény bármi legyen Ausztriára nézve ránk nézve az lesz, hogy nemcsak az egyik félnek barátságát fogjuk meg nem nyerni a másik fél gyűlölete árán, de mindkettőt ellenségeinkké tesszük. [...] Hiszi-e, hogy a most fennálló közjogi alapon Magyarország alkotmányos életének folytonossága az ő felsége másik államában történtek ellenében biztosítható? Hiszi-e, hogy az ő felsége többi országaival és tartományaiban el nem tagadható izgalom [...] káros következményei elháríthatok hazánktól akkor: midőn a magyar kormány be-avatkozása egy felől előzményül vétethetik a mi ügyeinkben beavatkozásnak? Nem hiszi-e inkább, hogy itt lenne az ideje a personal unió alapjára visszaállván lehetővé tenni, hog}' ő felsége másik államának belváltozásai miatt saját alkotmányos életünk folytonossága ne veszélyeztessék." Andrássy Gyula válasza 1871. november 7. „Nem a magyar kormány nevében; hanem mint a korona egyik tanácsosa vettem részt a tanácskozásban, nem döntő szavazatta. [...] Csadakoztam a közös minisztérium álláspontjához, melyet teljesen helyesnek kellett elismernem. [...] Kijelentem, hog) 7 semmi fontosságot nem tulajdonítok annak, hogy a magyar kormány nevében vettem-e részt vagy mint a korona tanácsosa. — csak a tényállást kívántán constatálni. Szólottam a magam saját nevében, mert nem láttam külön magyar, hanem egy közös kérdést; de volt jogom szólani a magyar kormány nevében is. A második állítás, melyre a tisztelt képviselő urak interpellátiójukat alapítják az, hogy a válság, melybe én bele avatkoztam, tisztán Ausztriai belügyi kérdés volt. [...] Azon álláspont melyet én a közös minisztériummal együtt elfoglaltam nem volt egyéb mint az, hogy azon szerződési erővel bíró törvények, melyeket egyrészről a magyar korona országai más részről ő felsége többi országai és tartományi elfogadtak és ő felsége szentesített [...] nem hozhatok kétségbe sem utólagos jóváhagyás sem feltételekhez kötött elismerés által és így nem vonhatók ma ez, holnap amaz országgyűlés hatáskörébe ha nem akarjuk a monarchia szétbomlását előidézni." Kossuth Lajos álláspontja Magyarország szerepéről a cseh kiegyezésben. 2 9 „A trónbeszédben is olvassuk, hogy: a birodalom két állama közt (tudtomra sohasem létezett) közjogi súrlódásokat a kölcsönös barátság viszonya váltotta fel [...] Én arra akarom olvasóimat figyelmeztetni, miként Deák politikájának sarkalatos tévedése abban áll, hogy ö az uralkodó-házzali kiegyezkedést hasonértelműnek vette a birodalom népeivel szövetkezéssel. Pedig a kettő teljességgel nem ugyanaz. Hogy a közösügyes alku nem szövetkezés a birodalom népeivel [...] nem szövetség van kötve, hanem ingerült viszálykodás van felköltve [...] Szövetséghez érdekegység, érzelemegyesítés kell, ezt pedig a dualista alkotmány nemcsak nem teremtett, de sőt a mi volt is elrontott [...] Hallottam mondani, hogy a cseh mozgalom pánszláv mozgalom, s ezt el kell nyomni. Ein nem úgy tudom [...] Csehország nemzet akar 2 9 KOSSUTH, 1900. 226., 381-391. 55
