Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - MÉRLEG - SZÁLKAI TAMÁS: Armales Transylvanorum - Válogatás erdélyi fejedelmek címeradományaiból (MEGYERI-PÁLFFI ZOLTÁN)

Mér leg irattár-ellenőrzésnek, iratbeszállításnak. A História Domus fejezetei után S%abó Attila, az egyik utód, a megyei levéltár nyugalmazott igazgatója méltatja Balanyi Béla tudományos tevékenységét. A polihisztori magasságokba emelkedő, de továbbra is egyszerű embernek megmaradó Balanyi Béla nemcsak a kor tudományos lapjaiba írt, hanem a helyi sajtóban is jelentkezett népszerűsítő cikkeivel. írásaiból mindig a kulturális értékeket féltő ember attitűdje bontakozik ki. Publikációiról 1994-ben jelent meg bibliográfia a Bács-Kiskun megye múltfából című levéltári évkönyv hasábjain. (13. köt. 1994.) Jó lenne a bibliográfiát egyszer teljessé tenni. A kötet végén tíz fekete-fehér fotó található, Balanyi Béláról és a levéltár egykori kollektívájáról. A Balanyi Béla születésének centenáriumára kiadott könyv hű a nagy előd szellemiségéhez. Olyan hangulatba helyezi az olvasót, mint amilyet a hajdani igazgató teremthetett maga körül. E hangulat visszaadása talán a legnagyobb értéke a kötetnek. Mindezek mellett fontos levéltártörténeti adatokkal is szolgál a mű. A rendhagyó kötet létrejöttéért köszönet jár a közreadóknak és a technikai szerkesztőknek. Reméljük, az itt felhasznált források egyszer teljes terjedelemben, mindenki számára elérhetők lesznek. Polgár Tamás * * * SZÁLKAI TAMÁS ARMALES TRANSYLVANORUM VÁLOGATÁS AZ ERDÉLYI FEJEDELMEK CÍMERADOMÁNYAIBÓL Scriptores rerum Hungaricarum 3. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2009. 132 p. Fiatal kutató többéves munkája ölt testet az Armales Transylvanorum c. kötetben, amely címéhez hűen az erdélyi armálisokat, s azok legfőbb és névadó ékességét, a címereket kívánja bemutatni. Maga a szerző is kiemeli előszavában, hogy az utóbbi száz esztendőben nem kényeztette el az olvasót a címertani szakirodalom, így nem titkoltan ezt az űrt szándékozik kitölteni. — E sorok írója a jogtörténész szemével kísérelte meg e munkát áttekinteni, a maga számára (is) értékes adalékokra szomjazva, s nem is kellett csalódnia. A szerző kis formátumú, de annál szebb kiállítású kötetét - az olvasóhoz intézett előszón és a függelékeken kívül — két érdemi részre osztotta: lényegre törő bevezetőjét címerkatalógus követi. Ennek megfelelően tárgyaljuk a művet. Az első nagy egység a „Bevezetés" címet kapta, amely valóban bevezeti az olvasót a címerek, címereslevelek világába, tudományába, teszi ezt hat kisebb részen keresztül. Mindjárt az első sorokból kiderül a szerző szándéka, miszerint a társadalom- és művelődéstörténet eredményeihez kívánt munkájával hozzájárulni, amihez hozzá kell fűznünk: talán nem is gondolt arra, hogy egy szűkebb tudományterülethez, az alkotmány- és jogtörténethez is adott értékes „hozzávalókat." Miért mondhatjuk ezt? Mind a dologi jog, mind a személyi jog történetében fontos szerepe van az adományozásnak, amely a törvényesen koronázott király, illetve fejedelem joga. Az erdélyi címeres levelek esetében ez utóbbiról beszélhetünk. E dokumentumoknak fontos a jogtartalmuk, hiszen rögzítik az adományos társadalmi és jogi státusát egyaránt, amely a nemesi jogállással írható le. A (nemesi) társadalomnak sajátos rétegét képezik az armalisták vagy armális nemesek, ugyanis« legtöbb esetben birtok nélküli, pusztán nemesi cím („rang") s az ennek „jelvényét" jelentő címer adományozására került sor. Ez a társadalmi réteg aló. század első felében beálló hadiállapotoknak köszönheti megjelenését, továbbá annak, hogy a fejedelmi donationak (birtokadományozásnak) már nem álltak fent a feltételei az adományozó oldalán. Az armalisták nemesítésük után — személyes mentességükkel, ugyanakkor földesúri terheikkel 42