Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 4. szám - MÉRLEG - In labore fructus. Jubileumi tanulmányok Győregyházmegye történetéből (MÓZESSY GERGELY)

Mérleg ívet akartak volna rajzolni, hamar rá kellett volna döbbenniük, hogy maguk a szerzők sem segítettek sokat. Hiszen mindjárt az első írás, Ábrahám Imréén címe szerint a 14—17. században tárgyalná Nyúl község történeti földrajzát — de a szerző hiheteden biztonságot árult el az Árpád-kori források elemzésében is, és a 18. századi anyakönyvek névanyagát sem hagyja figyelmen kívül. Magam azonban műfaji tematikus csoportokban szeretném ismertetni most a tanulmányokat. Az egyik leghagyományosabb levéltári feladat a forráskiadásé. A kötetben két klasszikus forrásközléssel találkozhatunk: Horváth Richárd, a levéltár egyik újjászervezője, aki jelenleg az MTA TTI munkatársa, korábbi, Győr megye hatóságának későközépkori okleveleit kiadó 2005ben megjelent kötetét egészíti ki e helyen. Hét regeszta és hét teljes szövegközlés jelenti a bővítményt, a tőle megszokott magas színvonalon. Krisch András, a soproni levéltár munkatársa a napóleoni háború idejéből egy közelebbről nem ismert futár németnyelvű naplóját közli szakszerűen, rövid bevezető tanulmánnyal. Voltaképp forráskiadvány, ám annál mégis sokkal több Lukácsi Zoltán szemináriumi rektor írása, amely a kötet egyik csúcspontja. A lápi emberre, Hany Istókra vonatkozó - roppant kevés és szűkszavú korabeli forrás szavankénti értelmezésére vállalkozott. A feltételes keresztség anyakönyvi bejegyzése és egy rövid krónikaszöveg az, amit fel kívánt mutatni - s megtisztítani egyúttal mindattól a mendemondától, ami rárakódott az idők folyamán. Lehet, hogy lerombolt így néhány romantikus mítoszt, amelyek elvesztése talán fájdalmas lehet - de közelebb került az igazsághoz. A meseszerű lény így vált igazán életszerűvé. Módszertanilag rendkívül impozánsnak tartom, hogy következetesen a forrásokra figyel, miközben mintegy mellesleg hihetedenül mély ismereteket mutat a témára vonatkozó legkülönbözőbb jellegű feldolgozások terén. Levéltárosi alapfeladat a forrásismertetés is, azaz, hogy a kutatók figyelmébe ajánljunk olyan (nem evidens) forráscsoportokat, melyek újszerűségükkel sikert hozhatnak kiaknázójuknak. Nemes Gábor ismertetését kell idesorolnunk, amely a neves humanista, Verancsics Antal irathagyatékának a győregyházmegyei (eredendően a székeskáptalani) levéltárban megtalálható részét írja le, ismertetve az irategyüttes történetét, sajátosságait, legkiemelkedőbb darabjait. Levelek és levélfogalmazványok mellett egy érdekes aforizmagyűjtemény és Rrodarics István történeti munkájának egy kéziratos másolata tartozik bele. Ide sorolható Perger Gyula múzeumigazgató írása egy győregyházmegyei, 1950-ben keletkezett „Mária-enciklopédiáról'. A megye Szűz Máriás emlékeit összegyűjtő jelentések mind művészet-, mind kultusztörténeti szempontból érdekesek, miközben a szövegek keletkezése korának levegőjéről is sokat mondanak az olvasóknak. E forrásegyüttest azóta Perger Gyula teljes egészében is közzétette — a Források feldolgozások sorozat megelőző sorszámú kötetében. Itt és most, mintegy kedvcsinálóként, annak a kötetnek kibővített és némiképp stilizált bevezető tanulmányát olvashatjuk újra. Ha már művészettörténetet említettem: ilyen jellegű kollégája, Székely Zoltán elemzése I. Ferenc császár győri székesegyházban felállított gyászalkotmányi.tó\. Ez a tanulmány is jóval messzebbre vezet annál, mint amit a címe sejtet. Bemutatja a kortárs, máshol felállított gyász-díszleteket, ezek római előképeit, ismerteti a győri tervező, Bugár Ferenc grafikai munkásságát. A történeti segédtudományok iránt érdeklődőknek pedig felhívnám figyelmét az emelvény hibás címereire - ezek talán kicsit jobb, esedeg színes megjelenítést is érdemeltek volna a kötetben. Áttérve más történeti segédtudományokra, azt tapasztaljuk, hogy örömteli arányban képviselteti magát a kötetben a történeti földrajz Ábrahám Imre már említett, Nyúl községre vonatkozó átfogó tanulmánya mellett Néma Sándor levéltárigazgató századokat átívelő írása sorolható ide. A mai Győrújbarát helyén álló egykori községek - Kisbarát és Nagybarát — birtokosai ugyanis hosszadalmas, csaknem három és félévszázados határvitát folytattak a köztes Csókatelek nevű részért. A tanulmány ismerteti a területre vonatkozó okleveles anyagot, melyből kiderül, hogy a kérdéses terület 1447-től közös használatban volt — ez természetesen villongásokhoz s egy 1778-1786 között lefolytatott perhez vezetett. A vallomások, a határjárások és a felvett térképek részletes elemzéséből kiderül, hogy annak ellenére sikerült a középkori viszonyokat rekonstruálni a per folyamán, hogy az időközben elnéptelenedő települések nem eredeti helyükön alakultak újjá! 37