Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - MÉRLEG - NÉMA SÁNDOR: Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből

Mérleg A bevezetőben ismerkedhetünk meg a közreadott források típusaival, az artikulusok, kontraktusok vag)' feladó levelek közzétételének módjával, rendjével. Az olvasót, a kutatót segítő-szolgáló technikai apparátus ismertetésével, a szó és kifejezés jegyzék használatával. E rész felsorolja a kutatás helyszíneit; a Magyar Országos Levéltárat (=MOL), Somogy Megyei Levéltárat (=SML); megnevezi a felhasznált levéltári fondokat, sorozatokat; a nemesi közgyűlések és albizottságainak iratait, a köz- és kisgyűlési jegyzőkönyveket és az ezekhez kapcsolódó iratokat, valamint a piarista Custodiátus Mernyei Gazdasága iratait, továbbá a családi levéltárakat (Biedermann, Varászlói uradalom levéltára, Széchenyi család marcali uradalma, Kacskovics család, Zichy család, stb.). A MOL-ban Égető Melinda, az SML-ban Polgár Tamás végezte el a forrás feltárást. A szisztematikus forrásfeltárás, kutatás 2002-től 2006-ig folyt. A forrásszövegek közreadásának szabályai e sorozat harmadik kötetében meghatározott elvek szerint történtek. A betűhív közlés nem törekedett a paleográfiai sajátosságok visszaadására. A szövegeket végül is a Fons 2000-ben megjelent első száma, illetve a 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek (2001) című kötetben meghatározottak szerint közölték. Érdemes lett volna a közlés módszerének a Somogy megyei forrásokra sarkított változatát a kötetben is megjelentetni, vagy legalább részletesebben kifejteni, és nem csupán egy jegyzetekben elrejteni, amely a sorozat III. kötetéhez irányít. A nyomtatott források újabb problémát vetettek fel, és végül a feltételezett két variáció mindegyikét fakszimélében jelentették meg. Ugyancsak nehézséget okozott az egyes példányokban, a nyomtatottakban a kézírással bevezetett betoldások közlése. A kötet összesen 53 forrást tartalmaz ebből 33-nak a Somogy Megyei Levéltár, 15 db-nak a Magyar Országos Levéltár, kettőnek a Veszprém Megyei Levéltár, illetve háromnak a Somogy megyei Várdai Önkormányzat az őrzőhelye. A közölt anyagból 20 artikulus, illetve öt artikulus tervezet, 26 szőlőtelepítési és szőlőművelési szerződés, a maradék kettő pedig folyamodvány. Az Égető Melinda készítette tanulmány forrásbázisát e fenti 20 artikulus és három, korábban megjelent hegytörvény elemzése adta. Az eddig közölt vármegyei iratanyagokkal szemben megtudhatjuk, hogy a legelső fennmaradt hegytörvény 1740-ből származik, és ez a marcali szőlőbirtokosok jogait és kötelességeit határozta meg. Feltételezhető, hogy korábban — hisz a település lakott volt a török hódoltság alatt - nem volt a községnek írott hegytörvénye. Természetesen ez nem jelentette az íradan szokásjog hiányát. A legelső közölt forrásból, az 1732-es somogyszentmiklósi szőlőtelepítési kontaktusból kiderül, hogy már öt-hat esztendővel korábban, is volt engedélyük a helyieknek szőlőtelepítésre. Érdekes az is, hogy a török kiűzése, 1689 után ötven év telt el az első szőlőhegyi törvény írásba foglalásáig. Valószínűsíthető, ha korábbi hegytörvény bukkan fel, akkor az Zala megyében (a nemesi közgyűlés iratanyagában) található - mivel a két vármegyét 1596—1715 között egyesítették —, s e megye egyik járásaként működött Somogy. Ezt bizonyítja, hogy teleki két hegytörvénye Veszprém Megye Levéltárából, a Szent Benedek Rend Tihanyi Apátságának archívumából került elő. Égető Melinda három csoportba sorolta a közép- és nyugat-dunántúli hegytörvényeket. Az első fajta a „teljes hegytörvények" csoportja. Ezek kisebb-nagyobb részletességgel szabályozták a hegy életét, és általában 17., de 18. századiak is akadnak közöttük. A második típusba a bírságtörvények tartoztak, ezek nem foglalkoztak a hegység szervezetével, viszont részletesen meghatározták a szabályok ellen vétők büntetését. A harmadik változatba a bírságtörvények egy különösen szigorú változata tartozik, ezek a 18. század második feléből származnak. Megjelenési területüket, valamint az időhatárt is figyelembe véve, a források elterjedése összefüggött a megyei igazgatás, és az uradalmi szervezet kiépülésével, megerősödésével. Ezt támasztja alá az egyes típusok területi „megjelenése" is. Az első csoport a Dunántúl Balatontól északra és nyugatra eső területére jellemző. A második típus nagyrészt a Délnyugat-Dunántúlról származik. A harmadik mindenhol megjelent. A Somogy megyeiek közül egy sem tartozott az első csoportba, négy a második típusba, a többi szigorú bírságtörvény. Ezt követi a szövegcsaládok részletes vizsgálata az 1776-os megyei statutum kiadása előtti hegytörvényeknél. A szövegeket négy csa80