Levéltári Szemle, 61. (2011)
Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - FÜLÖP TAMÁS: „a köteles takarékossággal egyáltalán össze nem egyeztethető eljárás" — az alispáni lakás bebútorozása 1887-ben
„[...] a köteles takarékossággal egyáltalán tissue nem egyeztethető eljárás" összefoglalását adta a főispáni lakosztály 1878 és 1885 közötti változásainak. 8 Nyilvánvaló, hogy valamennyi főispán és alispán egyéni igényei, megyeszékhelyen való tartózkodásának időtartama, munkastílusa, habitusa, családi viszonyai alapján alakította ki a vármegyeháza épületében az őt megillető irodákat és lakrészeket. A Szolnokon kevesebbet időző első főispán, Kiss Miklós megelégedett egy irodával és fogadóteremmel, egy hálószobával, egy előszobával, inas szobával és egy, az alispánnal közös váróteremmel. Gróf Batthyány József főispánnak egy konyhával és egy cselédszobával egészült ki a lakosztálya, míg Beniczky Ferencnek már 13 különböző helyiségre - közte ebédlővel és tárgyalóteremmel, illetve a földszinten berendezett cselédszobával, kamrával — volt szüksége. Az 1885-ös állapot szerint Balogh Imre főispánnak ismét elegendő volt egy nyolc szobából álló lakrész. 9 Az alispáni lakás és bebútorozása Egészen más volt a helyzet az alispáni lakó- és hivatali épületrészekkel. Az alispán, mint a vármegyei közigazgatás központi szereplője, mindennapi tevékenységével is állandó kapcsolatban volt a törvényhatósági bizottság és a megyei tisztikar tagjaival, a vármegye központi adminisztrációjával. Az alispán sokrétű feladata nem nélkülözhette a személyes jelenlétet, a megye alispánjai ezért szinte kivétel nélkül családjukkal együtt a megyeházán éltek. A vármegyeházán dolgozó és lakó alispán számára — éves 2500 forintra rúgó jövedelmén és a természetben biztosított, térítésmentes lakhatáson túl — az épület és a hivatal is megfelelő, sőt átlagon felüli életkörülményeket biztosított. Az alispánnak, aki habitusa szerint vagy jobban, vagy kevésbé élt a helyzete által nyújtott lehetőségekkel - mint a megyei közigazgatás első embere — valóban kivételes volt a státusa, elszámolási kötelezettsége egyedül a törvényhatósági bizottsággal szemben volt. Az 1880-as évek végéről fennmaradt érdekes eset ennek a különleges helyzetnek a sajátosságaira világít rá. Az első alispánt, Sipos Orbánt 1883-ban követő alispán, Hajdú Sándor 1887 végén kapott a törvényhatósági bizottságtól felhatalmazást arra, hogy „az alispáni lakás részbeni bebútorozására a házfelszerelési alap terhére utólagos számadás kötelezettsége mellett" 1400 forintot áldozzon. 1 0 Nyilvánvaló, hogy az alispáni lakás bútorai tíz évvel az épület átadása után már nem feleltek meg a korabeli igényeknek, s bár erről csak közvetett információk maradtak fenn, de valószínűsíthető, hogy a megyeháza első felszerelési tárgyai még a Jászkun Kerület egykori székházából, Jászberényből kerültek át Szolnokra. 1 1 Feltételezhető az is, hogy a közismerten puritán életvitelű első alispán hivatali ideje alatt nem sokat költött reprezentatív bútorok beszerzésére. Mindez azonban nem jogosította fel az új alispánt arra, hogy jelentős mennyiségű drága bútort vásároljon a fővárosban. Hajdú Sándor és felesége ugyanis úgy döntött, hogy a rendelkezésükre bocsátott pénzt nem szolnoki mesterembereknél, vagy kereskedőknél, hanem exkluzív boltokban, Budapesten költik el. Az alispáni lakosztály részleges bebútorozásáról készített számadás és leltár alapján úgy tűnik, az alispánék nemcsak jó ízléssel, hanem a fényűzést sem nélkülözve válogatták össze a szükségesnek ítélt berendezési tárgyakat. A számlák alapján kiderül, hogy a legnagyobb összeget, 1403 forintot Kardos bútorkereskedőnek fizették ki, akinél „Bombay szövettel" húzott négy „ottoman fotel" mellett női márvány mosdót tükörrel, férfi mosdck fehér márvánnyal, ágyat, szalon- és ebédlő asztalt, tükröt és két „consol" asztalt, varróasztalt, 2 kanapét, 4 nagyobb és 6 kisebb fotelt, teljesen felszerelt függönyt, hokedliket, virágos tükröt, két „thea" és szalon asztalt, forduló asztalt és kottatartót is vásároltak. 1 2 Az összesen 39 tételből álló bútorkollekció első részletét - 250 forintos foglalóval — 1887. november 27-én, míg második részletét 1888. január 28-án, harmadik részletét pedig 1888. március 11-én rendelték meg, majd a 8 Bagossi Károly vármegyei főjegyző levele a belügyminiszterhez. Szolnok, 1885. szept. 28. Alispáni iratok CS 9/80. 9 Alispáni jelentés a főispáni lakás állapotáról. Szolnok, 1885. szept. 28. JNSZML Alispáni iratok CS 9/80. 1 0 JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok megye kgy. jkv. 464/1887. 1887. dec. 15. 1 1 Az átköltözés körülményeiről: FÜLÖP, 2009. 179-180. 1 2 Kardos D. bútorkereskedő számlája. Bp., 1888. okt. 14. JNSZML Alispáni iratok CS 9/105. 59
