Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - FÜLÖP TAMÁS: „a köteles takarékossággal egyáltalán össze nem egyeztethető eljárás" — az alispáni lakás bebútorozása 1887-ben

FÜLÖP TAMÁS A „KÖTELES TAKARÉKOSSÁGGAL EGYÁLTALÁN ÖSSZE NEM EGYEZTETHETŐ ELJÁRÁS" -AZ ALISPÁNI LAKÁS BEBÚTOROZÁSA 1887-BEN Bevezetés Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1878-ban átadott új, impozáns székháza az eltérő történelmi hagyományokkal rendelkező területekből egyesített új törvényhatóság egységének szimbólumává vált. A Szolnok főutcáján álló épület — méreteivel, szerkezetével és építészeti megoldásaival — minden tekintetben megfelelőnek bizonyult arra, hogy a dualizmuskori magyar közigazgatási rendszer keretei között biztosítsa a törvényhatóság működésének alapfeltételeit és kiszolgálja a vármegyei önkormányzatiság igényeit. Az új székház azonban nem csupán a megyei közéletnek, az államhatalmat megjelenítő megyei hivatalok működésének volt színtere, hanem részben lakhelyéül szolgált a több-kevesebb időt Szolnokon töltő főispánoknak, és különösképpen mindennapi életterét jelentette a megyei közigazgatás kulcsszereplőjének számító alispánnak, illetve családjának. E rövid közleményben nem elsősorban a dualizmuskori megyei közigazgatás működési mechanizmusaiba, hanem a vármegyeháza mindennapjaiba szeretnék bepillantást nyújtani. Konkrét esetünk az alispáni lakás 1887-es bebútorozásának ügye, amelyből kiderül, hogy a megyei közigazgatás egykori vezetői nem szívesen vonták meg maguktól és családjuktól a jómód, a luxus üzenetét hordozó tárgyakat, még átmeneti lakókörnyezetükben sem. Történetünk persze rég homályba veszett volna, ha a bútorvásárlást jóváhagyó minisztériumban nem szúr szemet a túlköltekezés, és az üggyel kapcsolatban nem készül irat, hiszen a törvényhatósági bizottság az alispán „köteles takarékossággal öss%e nem egyeztethető" beszerzései elé természetesen nem gördített akadályt. A vármegyeháza lakóiról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye új székházának 1878-ban kialakított belső elrendezéséről elsősorban az építési bizottság előírásai, valamint a győztes tervpályázatok adnak felvilágosítást, de a hivatali helyiségek, a főispáni és alispáni lakosztályok, illetve az irodák berendezéséről, bútorzatáról csak szórványos adatok, másodlagos információk állnak rendelkezésünkre. Az új székház minden olyan kiszolgáló helyiséggel és kényelmi felszereltséggel rendelkezett, amely a közigazgatás működését és a tisztviselők megfelelő elhelyezését szolgálta. Az épületbe a lovas kocsik fogadására is alkalmas árkádos főbejáraton keresztül lehetett bejutni, majd a főlépcsőház előtti csarnokban kapott helyet a portaszolgálat, innen vezetett fel a főlépcső a közgyűlés kistermei és a törvényhatósági bizottság Tisza felé néző, a város és a főút zajától kevésbé háborgatott, déli tájolású nagyterme felé. Az épület földszintjén, a Tisza-híd felé eső keleti részén kapott helyet a vármegyei árvaszéki hivatal, a számvevőség és a pénztár, míg a nyugati épületrészben a portás és a várnagy lakrésze, illetve a levéltár kapott helyet. Az épület udvarán két darab 6 lovas istállót alakítottak ki. Az épület alatti pincékben a vármegyei börtön, a várnagy raktárai, valamint jég- és fáspincék kialakítása történt meg. Az emelet keleti részén a főispáni hivatal és lakosztály, az aljegyzői, vármegyei orvosi és mérnöki irodák kaptak helyet, míg a nyugati oldalon az alispáni hivatalt és lakosztályt, a fő- és aljegyző irodáit, az irodaszolga személyzet helyiségeit és a kiadóhi57