Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 3. szám - SZAKOLCZAI ATTILA: Vas Gál tanúsága - Bevezetés a peres iratok ötvenhat forrásaként való használatához

S^akolc

s^ai Attila zőkönyve is: „aktív tevékenységet fejtettem ki az ellenforradalom idején",

3

8 Azonnal elfogadta a számára kijelölt helyet: a bűnös pozícióját. Vas Gál jegyzökönyveiről azonban a szerkesztésen és a történtek általános értékelésén túl is megállapítható, hogy nem vallomásait, hanem azok meghamisítását tartalmazzák. Szellemi fogyatékos volt, nem voltak barátai. „Lakhelyén baráti köre nincs.„Zárkózott és tartózkodó volt, az utcai csavargó gyerekek nem nagyon érdekelték. Toronyi Jánosné vallomása szerint betegsége miatt rengeteg durva élcelődést kellett elviselnie. Nyilván félt az emberektől akkor is, ha nem volt veszélyes helyzet. Erre vall a nőkről alkotott véleménye, akik szerinte „isznak, kirabolják a férfit és meggyilkolják"

4

I A férfiakról még rosszabb véleménye lehetett, hiszen azok általában kíméletlenebbek a nőknél, nem beszélve arról, hogy az iratok szerint két nő állt hozzá leginkább közel, akik segítették és védték: anyja és keresztanyja. (Vas Gál apa nélkül nőtt fel, hatéves volt, amikor szülei elváltak, apja nem Budapesten lakott, így nem is nagyon tarthatott kapcsolatot fiával. Egyeden utalás sincs rá az iratokban.) Valószínűden, hogy október zavaros, pusztán csak verbálisan vagy tettekben megnyilvánulóan is veszélyes napjaiban kereste volna az alkalmat, hogy különböző alkalmi vagy szervezett csoportokhoz csatlakozzon. A jegyzőkönyvekbe foglalt eseményeknek tehát inkább lehetett szemtanúja, semmint cselekvő részese. Legföljebb az október 23-ai felszabadult, a fényképek tanúsága szerint vidám tüntetéshez csadakozott, de csak szemlélődő, a cselekvőktől óvatos távolságot tartó kívülállóként lehetett jelen azoknál a cselekményeknél, amelyekről beszámolt. A vonatok és autók iránt szenvedélyesen érdeklődő fiú a kihallgatásán feltehetően valóban beszélt arról, hogy a Wesselényi utcában valakik feltartóztattak egy gépkocsit. Vallomását kihallgatói a VIII. kerületi kapitányságon azzal a feltételezéssel egészítették ki, hogy a kocsi utasait bántalmazták, sőt meggyilkolták. Ezt vette át Muzserák főhadnagy, aki egyelőre megelégedett annak dokumentálásával, hog}' Vas az események szemtanúja volt, és a további kihallgatásokon kerített volna sort annak bizonyítására, bevallatására, hogy nem szemlélője, hanem cselekvő résztvevője volt a gyilkosságnak. 1957 elején hasonlóan készültek a jegyzőkönyvek, mint az ötvenes években: „Egyesek ezt az eljárást kiszjnezésnek, kiélezésnek mondják, de a valóság az hogy való adatokhoz valótlan adatokat fűztek, helyesebben feltételezéseket úgy állítottak be, mintha azpk valóban megtörténtek volna. "

>

2 Ráadásul a jegyzőkönyvek szerint Vas Gál több cselekményben vett részt, mint amennyinek szemtanúja lehetett. Bizonyára ott volt az október 23-ai tüntetésen, és nem kizárt, hogy eljutott a Dózsa György útra, ahol látta, amint próbálták ledönteni a Sztálin-szobrot. Annak ledöntésekor azonban már nem volt ott. A Víg utcában felvett jegyzőkönyvben ugyanis az áll, hogy este hazament, és anyjával a szomszéd lakónál meghallgatta a rádióban Nag}

7 Imre beszédét.

4

3 Azt ugyan sem egyedül, sem másokkal nem hallgathatta, Gerő Emőét azonban közvetítették, azt valóban sokan hallgatták, akik hírét vették annak, hogy valami történik a városban. Anyja pedig hiheteden dolgokat hallott a fiától, okkal volt kíváncsi az első titkár szavaira. Vas, aki az elmeorvosi szakvélemény szerint nem volt képes a szovjeteket megnevezni („a régiek kimentek az országból"), ezúttal nyilván arról beszélt, ami a jegyzőkönyvbe került: este meghallgatták valakinek a beszédét. Nem dönthető el, hogy magától nevezte meg Nagy Imrét (akinek nevét megtanulhatta október 23-a után), vagy kihallgatója „pontosította" a vallomást. Az azonban biztos, hogy ha a szomszéd lakásban hallotta a beszédet, akkor nem lehetett ott a Sztálin-szobor ledöntésénél, hiszen az jóval Gerő nyolc órától sugárzott beszéde után, fél tíz tájban történt. De Vas az őt megvizsgáló orvosok szerint is azt mondta, hogy „a Sztálin-szobor ledöntését végignézte". Feltehetően azért, mert egy szellemi fogyatékos nem tudja elkülöníteni emlékképei kö3

8 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Vas Gál jkv., 1957. február 11/1. 3

9 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Vas Gál környezettanulmánya, 1957. február 18. 4

0 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Gubik Sándorné jkv., 1957. február 28. 4

1 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Elmeorvosi szakvélemény Vas Gálról, 1957. március 14. 4

2 Szántó György egykori államvédelmi százados 1956. októberi tanúvallomását idézi Szabó, 2001. 27. 4

3 ÁBTL 3.1.9. V-141410. Vas Gál jkv., 1957. február 4. 12