Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - MÉRLEG - GÁL JUDIT — DUJMOV MILÁN: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez (PAPP IZABELLA)

Mérleg szövegével összevetve igen értékes családtörténeti adattár született, amely szintén az első fejezetben kapott helyet. Ebből számos érdekes, olykor kalandos életutat is megismerhetünk, így például a Cvian családét, amelynek egyik tagját, Vaszilijt Görgey árulás miatt kivégeztette. De olvashatunk Argenű Dömének, a homeopátia kiváló tudósának életútjáról, és más, a város vagy az ortodox közösség életében fontos szerepet játszó család történetéről, rokonsági és üzleti kapcsolatairól is. A nevek, valamint a nyelvhasználat esetében a s^erbesedés is megfigyelhető, ami a váci kereskedőknél meghatározóvá vált az idők során a vallás területén is. A felhasznált gazdag forrásanyag segítségével bizonyos mértékig érzékelhetővé válik a váci kereskedők beilleszkedésének folyamata. Bár az Althannok püspökségének idején vallási és erkölcsi indokok alapján volt ellenállás személyükkel kapcsolatban, a gazdasági szükségszerűség erősebb volt a tilalmaknál, s 1733-ban már kompániát alapíthattak. Az 1754-es első országos összeírás idején öt boltban tevékenykedtek a kereskedők, s bár az ingadanszerzést hivatalosan csak II. Lipót 1790-es dekrétuma tette lehetővé, a váci kereskedők már 1760-ban is jelentős szőlőbirtokokkal rendelkeztek. Migazzi Kristóf 1757-ben püspöki védelmet biztosított a váci kereskedők négy csoportjának, viszont tiltotta vallásuk gyakorlását, s szigorúan szabályozta kereskedelmi tevékenységüket. Megszabta követendő magatartásukat is: „... éle töket és erkölcseiket úgy vehessék, hogy valamiképp botrányul ne legyenek senkinek." (272. p.) 1767-ben hét boltjuk volt a városban, s árukészletük gazdag választéka bizonyára jól alkalmazkodott a vásárlók igényeihez. A jómódú kereskedők a város központjában lévő szép házakat vásárolták meg, s boltjaik a város legforgalmasabb helyén álltak. Míg azonban más településeken a görögök voltak a fő hitelezők, Vác városában több esetben voltak jelentős adósságaik, melyből gyakran peres ügyek keletkeztek, s a források egy része a lakosokkal való konfliktusokra is utal. A második fejezet Az egyházközségre vonatkozó adatok címmel az idegenbe került kereskedők számára különösen fontos vallásgyakorlás lehetőségéről, az egyházközség történetéről ad képet. A váci kereskedők sokáig csak Szentendrén gyakorolhatták vallásukat. A türelmi rendelet után építhettek saját templomot, melynek anyagi alapját a hívek adományai mellett elsősorban egy jómódú kereskedő, Naszto Mancsuka végrendelete nyomán létrehozott alapítvány biztosította. Az ortodox parókusok adatai mellett fontos információk találhatók az egyházközség vagyonáról és egykori épületeiről is. 1861-ben megszűnt az önálló váci egyházközség, és az ortodox hívek száma olyan mértékben csökkent, hogy a későbbiek során a lelkipásztori szolgálat fő színtere sajátosan a váci börtön lett. A templom ma már kiállítóhelyként működik, de a korábbi fotók alapján jól rekonstruálható egykori belső tere, s a látványos színes fotók a különböző közgyűjteményekben fennmaradt egyháztörténeti emlékeket is megörökítik. A kötet külön érdeme, hogy az írott forrásokon túl a váci ortodox közösség valamennyi fennmaradt emlékanyagát bemutatja. Ebben a fejezetben olvashatunk a váci ortodoxok temetőjének történetéről is, amely sajnálatos módon felszámolásra került, és a síremlékek megsemmisültek. A kötetben azonban — korábbi dokumentálás nyomán — megtalálhatók az egykori síremlékek fotói és a sírfeliratok szövegei. A kripták feltárásával és az exhumálásokkal pedig olyan egyedülállónak mondható leletek kerültek elő — koporsótöredékek, öltözékek, sírmellékletek —, melyekből az egykor itt élt ortodox lakosok temetkezési módjáról is tájékozódhatunk. A kötet harmadik fejezete a Függelék, amelyben a váci kereskedőkre vonatkozó válogatott dokumentumok kaptak helyet. Összesen 19 forrás került közlésre, a különböző időpontban és szempontok szerint készült összeírások, de itt található Migazzi-féle szerződés teljes szövege és más adatsorok, közöttük a karlócai metropolia sematizmusának Vácra vonatkozó adatai. A fejezet a síremlékek fotóival és a sírfeliratok közlésével zárul, s itt szerepel az egyik templomalapító, Bratovics Péter emlékét őrző tábla, akit a templomban temettek el 1809-ben. A könyv tartalmát jól megválasztott, igényes kivitelű illusztrációs anyag egészíti ki, melynek segítségével Vác egykori városképe is felidézhető. Színes fotókon láthatjuk a váci kereske95