Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - MÉRLEG - ERDÉSZ ÁDÁM: Békés megye története (KÓSA LÁSZLÓ)

Mérleg ERDÉSZ ÁDÁM Békés megye története Kiadja Békés Megye Önkormányzata megbízásából a Typografika Kft, Békéscsaba, 2010. 88 p. Kevés megyének volt olyan szerencséje, mint Békésnek, hogy már a hazai tudományos történetírás első szakaszában, a 19. század második felében két, országos viszonylatban is jelentős szakember elkészítse a történetét: Haan Lajos (Békés vármegye hajdana, Pest, 1870-77) és Karácsonyi János (Békés vármegye története, Gyula, 1896). Úttörőkként mindketten jelentékeny forrásföltárást is végeztek. A kezdetektől a jelenkorig terjedő, monografikus megyetörténet-írás azonban hosszabb ideje nem gyakori vállalkozás sem Békésben, sem országos viszonylatban. Erdész Ádám könyvecskéje éppen ezért és akkor is, ha népszerű mű, és már adott terjedelménél fogva sem lehet klasszikus értelemben nagyszabású munka, külön figyelmet érdemel. Legtalálóbban megyetörténeti miniatűrnek nevezhetjük. Ahogyan Haan és Karácsonyi könyvének megjelenése közé esett a Békés Vármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat eredményekben gazdag működése, melyre Haan munkássága ösztönzőleg hatott, Karácsonyi monográfiájának pedig legfontosabb előzménye lett, Erdész könyvének ugyanígy előmunkálatait képezi a megyében az 1960-as években kibontakozó és országos jelentőségű, mintegy három évtizeden át virágzó helytörténet-írás. A tetszetős és igaz párhuzam mellett szükségtelen részletezni, hogy a hazai történettudomány a három kötetes Békés megyei millenniumi monográfia óta eredményekben mennyire gazdagodott. Kiemelten csupán az akkor még teljesen hiányzó, mára jelentős régészeti föltárásokat említjük meg. Erdész Ádámnak, aki saját eredeti kutatásokkal maga is gyarapította az ismereteket, tehát volt mihez nyúlnia és biztosan igazodik el a hatalmasra duzzadt anyagban. Jó érzékkel jelölt ki a tömörítést kívánó feladathoz „három meghatározó erejű tényezpegyüttest", a földrajzi (természeti) adottságokat, a megye helyzetét a mindenkori központ-perem dichotómiában, végül azt, hogy a lakosok miként használták ki a koronként változó életlehetőségeket. Szempontjainak következetes végig vitelével éri el célját, azaz „elsősorban egy-egy korszak alapvető tendenciáit és legfontosabb jellemzőjegyeit" mutatja be, úgy hogy „az olvasó a megyetörténet teljes ívét megismerhesse, lássa a folyamatokat és töréseket". Stílusa olvasmányos, nem adja föl a tudományos közlés eszközeit, értekezik és a kínálkozó didaktikus attitűdöt mindvégig távol tartja könyvétől. Nemcsak a kutatási eredmények nagy halmaza miatt nem volt egyszerű ez a vállalkozás, hanem olyan, általában nehezen követhető körülmények folytán sem, mint a megye kiterjedésének többszöri jelentékeny változása, a súlyos demográfiai válságot, a folytonosságot csaknem megtörő tatárjárás és török hódoltság, az utóbbi átfogó társadalmi és gazdasági következményei, a természeti környezet 19. században lezajlott alapvető átalakulása, pontosabban mesterséges átalakítása, a tőkés fejlődés anomáliái, végül a trianoni békeszerződés, mely után a Magyarországon központi fekvésű terület hirtelen határvidék lett. Az egyes fejezetek a következő címeket viselik: y

yA honfoglalástól az Arpád-kor végéig"; >

yA nyugodt fejlődés évszázadai; hódoltság kora"; >

rAz újratelepülés és az újjáéledés"; 'hosszú 19. század'— az integráció kora"; >

yA válságok és traumák évszázada". Részletekbe a mű jellege és helyhiány miatt tudatosan nem bocsátkozunk. A címek pusztán idézve is pontosak és informatívak, egyben periodizációt jelölnek. A terület történetét ismerőknek nehéz lenne olyan eseményeket és körülményeket találniuk, amelyek a megye szempontjából fontosak, egyúttal határain túl is mutatnak, és kimaradtak volna a könyvből. Ugyanig}' találkozunk mindazon személyek nevével, akik alakították, vagy befolyásolták a történéseket, noha tevékenységükre rendszerint csak egy-két mondat erejéig térhet ki a szerző. 91