Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 1. szám - HARASZTI VIKTOR: A csődtörvény 20 éve - levéltári szemszögből

Haraszti Viktor A CSŐDTÖRVÉNY HÚSZ ÉVE - LEVÉLTÁRI SZEMSZÖGBŐL A csődtörvény előtti idők A csődeljárás a szocialista gazdasági környezetben hosszú ideig csak a tankönyvekből megismerhető fogalomként létezett. Ha egy vállalat „csődbement", az csak akként jelentkezett, hogy átszervezték, vagy beolvasztották egy másik vállalatba. Elvben az iratok sorsa a szervek átalakulás során nyomon követhető volt, az állami szervek iratainak védelméről és selejtezéséről szóló 45/1958. (VII. 30.) Korm. rendeletben, az 1969. évi 29. tvr.-ben (továbbiakban: Ltvr.), és más jogszabályokban, utasításokban foglaltak alapján. Az első, szocialista kori jogi szabályozás a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. sz. törvényerejű rendelet (Ftvr.) volt, amely úgy rendelkezett, hog}

7 a bíróságnak a gazdálkodó szervezet meghallgatása után kell kijelölni a felszámolót, akit erről a felszámolási eljárás közzétételével egyidejűleg értesítenie kellett. Az Ftvr. 1986. szeptember l-jével lépett hatályba, amikor még csak egyetlenegy felszámolással foglalkozó szervezet volt (a Pénzintézeti Központ), s ekkor még a vállalatok, szövetkezetek pénzügyi, gazdasági, likviditási problémáit döntő mértékben állami szanálással rendezte a kormány. A Szanálási Alap, amelynek kezelője, gazdája a Szanáló Szervezet volt, 1989-ig működött. Az Ftvr. szerint indított felszámolásoknál (az egyszerűsített eljárásnál az adós jelölte ki a felszámolót) a bíróság az adós gazdálkodó szervezet meghallgatása, annak javaslata alapján nevezte ki a felszámoló szervezetet. 1989-től már hét felszámoló szervezet működött, s ezek közül kérhette az adós valamelyik kijelölését. Ebben az időben kezdődtek el a közepes és a nagyvállalatok felszámolási eljárásai - miután az állami szanálás és annak intézménye megszűnt - illetve miután hatályba lépett a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (Gt.). A Szanáló Szervezet a pénzügyminiszter felügyelete alatt jogi személyként működő költségvetési intézmény volt. Feladatai közt szerepelt a pénzügyi hiányok rendezése végett az állami szanálási eljárás (veszteséges és pénzügyi hiányos vállalatok pénzügyi rendezése) lefolytatása. A szanálás elrendeléséről a pénzügyminiszter döntött, a szanálást elrendelő döntés megalapozott és gyors előkészítésére Szanálási Tárcaközi Bizottságot hoztak létre, amelyben a pénzügyminisztert a Szanáló Szervezet vezetője képviselte. A Szanáló Szervezet a Tárcaközi Bizottság véleményének figyelembevételével dolgozta ki a szanálás elrendelésére vonatkozó javaslatot, majd a pénzügyminiszter döntését írásban közölte az érintettekkel s a törzskönyvi hatósággal. A szanálási eljárást az elrendeléstől számítva három, kivételes esetben hat hónapon belül kellett lefolytatni. A szanálási eljárás céljának — a kialakított javaslatok megvalósításának, a fizetőképesség helyreállításának és a kiegyensúlyozott gazdaságos működésnek — eléréséhez szükséges vizsgálatokat a Szanáló Szervezet vezetője által kinevezett szanálási biztos végezte el. A szanáló feladata közé tartozott, hog}' a fizetésképtelenség okait feltárva javaslatot dolgozzon ki a pénzügyi hiány rendezésére és a gazdaságos működés feltételeinek megteremtésére. A javaslat alapján a Szanáló Szervezet előkészítette a szanálási eljárás lezárását jelentő megállapodást. A Fővárosi Bíróságon 1986-ban alakult meg a Felszámolási Csoport, amelyhez először az 1986. évi 11. tvr. alapján indult ügyek, majd az 1991. évi XILX. törvény hatálya alá eső ügyek tartoztak. 15