Levéltári Szemle, 61. (2011)

Levéltári Szemle, 61 (2011) 2. szám - II. A magyarországi levéltárak finanszírozási helyzete

Levéltári Ko llégiu m ági irányításra, illetőleg az iratkezelési felügyeleti tevékenységekre fordított állami kiadásokból lehetne fedezni. Záró megjegyzések 1. A Levéltári Kollégium hangsúlyozza azt is, hogy az Igazgatóság létrehozását, természetesen módosított feladat- és hatáskörrel, a területi általános levéltárak állami fenntartásba vételének elmaradása esetén is elengedhetetlennek tartja! 2. Jelen javaslat a területi általános levéltáraknak, mint a magyar levéltárügy 65%-át képviselő intézményeknek a fenntartási és irányítási problémáinak a megoldására törekszik. A Levéltári Kollégium a Magyar Országos Levéltár, valamint a többi állami szaklevéltár fenntartási és finanszírozási kérdéseiben nem foglal állást; azt — az érintett intézmények vezetőivel egyeztetve, munkatársainak véleményét is kikérve — a jövőben kell vizsgálat tárgyává tenni. TILCSIK GYÖRGY és KENYERES ISTVÁN II. A MAGYARORSZÁGI LEVÉLTÁRAK FINANSZÍROZÁSI HELYZETE 1. A Magyar Országos Levéltár 2005—2010 közötti finanszírozásának és költségvetésének legfontosabb adatai és tendenciái A Magyar Országos Levéltár esetében az éves nominális bevétel összege 2005 és 2010 között ha nem is egyenletes mértékben, de folyamatosan csökkent: 1436 MFt-ról 1219 MFt-ra, ami 15%-os visszaesést jelent. A fenntartói támogatás aránya az összbevételhez képest az elmúlt hat évben 75% és 82% között mozgott, ádagosan 79,3%-os volt. A fenntartói támogatások összege a 2005. évi 1145 MFt-ról 2010-re 940 MFt-ra esett vissza, ami 18%-os visszaesést jelent. Amíg 2005 és 2007 között folyamatosan csökkent a MOL fenntartói támogatása: 1145 MFt-ról 1017 MFt-ra, addig 2008-ban 8,6%-os növekedés történt és az intézmény fenntartói támogatása megközelítette a 2005. évit, azóta viszont rohamosan csökkent az alaptámogatás összege. A legnagyobb arányú fenntartói támogatás-megvonás 2010-ben történt, amikor is az előző évi fenntartói támogatás összege 12%-al csökkent. A bevételek és kiadások főösszegeinek vizsgálatából kiderül, hogy a MOL évről-évre kevesebbet költött, mint amennyi teljes költségvetéséből elvben rendelkezésére állt: a kiadások aránya az összbevételhez képest 88% és 92% között mozgott, átiagos értéke 89% volt. Mindez azt jelenti, hogy a MOL évről évre körülbelül azonos összeget, ádagosan mintegy 140 MFt öszszeget vitt át a következő évre. Részben ez a magyarázata a fenntartói támogatások és az összbevételek közötti jelentős különbségnek. Az ádagos évi 140 milliós áthozatalról azonban tudni kell, hogy ezek döntően kötelezettségvállalással terhelt előirányzat-maradványok, ami azt jelenti, hogy az adott összeg felhasználása a tárgyévet követő félévben realizálódott. 2010-ben pl. 125 millió Ft volt az így áthúzódó összeg, amelyből 30 M Ft olyan NKA-támogatás volt, amit 2010ben 2011. március 31-ig felhasználással kapott az intézmény. A MOL-nak a vizsgált időszakban szinte végig maradványképzési kötelezettsége volt, amely azt jelentette, hogy a megállapított éves intézményi költségvetésből bizonyos összeget a tárgyévben nem költhetett, de többnyire a következő évben ezeket a zárolásokat felszabadították. (2005: 133 MFt, 2006-2007: 160-160 MFt, 2009: 178 MFt). A MOL költségvetésének egyensúlyára tehát az volt jellemző, hogy a ma24