Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 1. szám - HÍREK - A veszprémi egyházmegye és a megyerendszer ezer éve. Beszámoló a Veszprémben 2009. szeptember 17-18-án megtartott konferenciáról (MÁRICUSNÉ VÖRÖS HAJNALKA)

Hírek, A veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részén a Rákóczi- szabadságharc előtt megtelepedett szerzetesrendeket Siptár Dániel, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) PhD-hallgatója vette számba. A nagykanizsai ferencesek és a móri kapucinusok megtelepedését, tevékenységi körét, intézményeik kialakulását mutatta be térképen is felrajzolva lelkipásztori tevékenységük térbeli kiterjedését. Dénesi Tamás, a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár igazgató-helyettese a veszprémi egyházmegye katolikus megújulásának a 18. században lezajlott folyamatáról tartott élvezetes előadást. Mihalik Béla, az ELTE doktorandusza a veszprémi püspökség sümegi uradalmának 18. századi gazdálkodását, gazdasági szervezetének fejlődését vizsgálta meg, külön figyelmet szentelve a prefektusok birtokigazgatásban betöltött szerepére. Hermann István, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatója a veszprémi egyházmegye 18. századi egyházszervezetének eddig kevéssé vizsgált rétegét, a kanonokok és esperesek személyi összetételét, a püspökökhöz való viszonyukat rajzolta meg. Jakab Réka, a Veszprém Megyei Levéltár levéltárosa a veszprémi püspöki és káptalani birtokon 1848 előtt megtelepült zsidóság 18-19. századi viszonyait mutatta be. Részletesen elemezte a 18. században (elsősorban a mezővárosokban) létrejött zsidó közösségek megtelepülésének feltételeit, jogállásuk, gazdasági kapcsolataik alakulását és a helyi társadalomba való betagozódásuk folyamatát. A délutáni szekció két záró előadása a veszprémi egyházmegye 20. századi történetével foglalkozott. Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Püspöki és Káptalani Levéltár vezetője két főpásztor, Mindszenty József veszprémi és Shovy Lajos fehérvári püspök kényszerű találkozása párhuzamainak és különbözőségeinek feltárására vállalkozott. A két meghatározó személyiség 1945-ben történt letartóztatásának okait, elcSzményeit, a nyilasok fogságában mozgósított kapcsolatrendszerüket és egyéni sorsukat bemutatva két egyházmegye kapcsolatrendszere is feltárult. Az előadás a két személyiség összehasonlításának lehetőségét is kínálta a hallgatóság számára. A konferencia első napja Gárdonyi Máté, a Veszprémi Érseki Főiskola (VEF) teológiai és a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) történész tanárának összefoglaló előadásával zárult. A fiatal előadó nem kevesebbre vállalkozott, mint a veszprémi egyházmegye 20. századi történetének áttekintésére. A téma megközelíthetőségének forrástani és módszertani végiggondolása után tömören összefoglalta az egyházmegye közigazgatási változásit és a hívek számának alakulását. A püspökökkel kapcsolatos újabb kutatási eredmények alapján mutatta be a lelkipásztorkodás strukturális változásait. A konferencia második napján, szeptember 18-án (amelynek a Megyeháza díszterme adott otthont) a megyerendszer változásainak bemutatásával folytatódott. Két korszak, a középkor (Zsoldos Attila, C. Tóth Norbert, Horváth Richárd, Tringli István) és a kora újkor (Dominkovits Péter, Szijártó M. István, Szántay Antal) vizsgálata került előtérbe, lévén, hogy az elmúlt évek kutatásai elsősorban ezekre az időszakokra vonatkozóan hoztak új ismereteket. A konferencia második napján Talabér Márta, a Veszprém Megyei Önkormányzat alelnöke köszöntötte a résztvevőket. A tanácskozás Vándor László, a Zala Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetőjének elnöklete alatt folytatódott. Zsoldos Attila, az MTA Történettudományi Intézetének (MTA TTI) tudományos főmunkatársa a megyeszervezés kezdeteircil szólva az 1009-ben kiadott oklevél tartalmát eg}' új szempont, a megyék területének vizsgálatával gazdagította. Az „óriás" és „ádagos" nagyságú 60