Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - HÍREK - Széchenyi István és kora a levéltári források tükrében. Konferencia a Magyar Országos Levéltárban (KOCSIS PIROSKA)

Hírek kat. 1771-ben készült el az első lajstromkönyv, amely kilenc zsákban 800 iratot tartott nyilván. A rendezés ekkor még csak abból állt, hogy a dokumentumokat településenként csoportosították, és a könnyebb eligazodás érdekében hely- és személynévmutatót készítettek a lajstromhoz. 1783-ban ismereden okból Nagycenkre került a levéltár, itt Dallos Márton, aki a Széchényiek levéltárosa és Sopron vármegye aljegyzője is volt ekkor, újrarendezte az iratokat. Megtartotta a helységek szerinti csoportosítást, és az egyes helységek iratanyagát irattípusok szerint fasciculusokba sorolta. Az érdeklődők láthatták a Dallos Márton által készített elenchust is. Az 1808. évi soproni tűzvész idején sok irat megsemmisült, ekkor a család feje, Széchényi Ferenc gróf különálló, biztonságos épület létesítését rendelte el, és ennek megvalósítását három fiára (Lajos, Pál és István) bízta. Az építkezés Hild Vencel tervei alapján 1833-ra befejeződött, majd a levéltár új helyére költözött. 1838-ban Hild Ferdinánd tervei alapján átalakították és modernizálták az épületet. Ekkor nemcsak a levéltári épületet, hanem a levéltári anyag rendezési elvét is megváltoztatták. Az iratanyag feldolgozása során a Tibolth Mihály jószágigazgató és levéltáros által kidolgozott rendezési elvek voltak irányadóak. Az általa létrehozott, a későbbiekben is jól használható levéltári struktúra szerind rendezési munkát az őt követő levéltárosok is folytatták. A törzslevéltár 1896-ig Sopronban volt, majd még ebben az évben Budapestre került, mivel Széchényi Kálmán, Béla és Lajos a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának adta örök letétbe. Ekkor a múzeum ún. 32-es szobájából nyíló mellékteremben kapott helyet, innen 1926-ban átszállították a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületébe, ahol ma is eredeti rendjében található. Az 1956-ban létrehozott szekció rendszerben a családi levéltárak a P szekció elnevezést kapták, a Széchényi levéltár a P 623 törzsszám alatt nyert elhelyezést. A családi levéltár részét képezi még a P 624 törzsszámon lévő Lunkányi-hagyaték, amelyet 1936-ban Lunkányi (Liebenberg) János — Széchenyi nevelője, később jószágigazgatója — leszármazottaitól vásárolt meg a Magyar Országos Levéltár, továbbá a P 625 törzsszámú irategyüttes, amelyet a MOL különböző fondjaiból válogattak ki, és a Széchenyi Istvánhoz címzett, és általa írt leveleket, levélfogalmazványokat tartalmazza, valamint P 626 jelzet alatt a Széchenyi István-gyűjtemény. Ez szintén Széchenyi István saját kezű feljegyzéseiből, leveleiből, ezen felül számlákból, továbbá Bártfai Szabó Lászlónak, a család történetírójának Széchenyi István életrajzához készített jegyzeteiből áll. Cselenkó Borbála, a Szombathelyi Püspöki Levéltár vezetője Széchényi Ferenc és Széchenyi István kegyűri kezdeményezéséről számolt be, amellyel a Zala megyei Bakon akartak eg}' plébániát létrehozni. A templomot megépíttette Széchenyi, de az önálló plébánia megteremtése már elakadt az egyházi erők sűrűjében. Bak község családi örökség révén került Széchényi Ferenc kezébe, aki az 1810-es években döntötte el, hogy a Zala megyében fekvő, pölöskei uradalmához tartozó községben a szomszédos falu, Bak(tüttös) hozzácsatolásával plébániát alapít, és templomot építtet. A gróf eredeti elképzelései között nem szerepelt a plébánialapítás, terve csak az volt, hogy birtokán eg}' templomot építtessen. Széchényi Ferencet halála megakadályozta ebben, ám még előtte felosztotta családi birtokait három fia között: 1821. január 13-án sorshúzás útján került Széchenyi Istvánhoz a Zala megyei pölöskei uradalom, amelyhez Bak és Tüttös falu is tartozott. Széchenyi hozzálátott apja tervének folytatásához, a baki templom és plébánia létrehozásához. A hónapokig tartó levelezések, majd a plébániaalapítást támogató veszprémi püspök elhalálozása elodázta a plébániaalapítás ügyét. A szombathelyi és a veszprémi püspök, majd utóbbi halála után a veszprémi káptalani helynök is támogatta Széchenyi kezdeményezését. (A birtok a két püspökség között oszlott meg.) A plébániaalapítás azonban 74