Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - HÍREK - A Békés Megyei Levéltár megyetörténeü konferenciája (KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA)

Hírek felkelésről szóló szövegének forrás kritikája segítségével cáfolható, vagy aló. századi adatok alapján rekonstruált 14. századról alkotott kép, de a forráshiányra hivatkozva hipotetikus marad egy igazolt példa mindenhol történő érvényesnek tekintése is. Kiemelte, hogy mindhármójuk munkája több tekintetben is nélkülözhetetien, és tartalmazza a továbblépéshez szükséges kutatási irányokat, így a közigazgatás és az egyházszervezés kapcsolatára, a határváltozások nyomon követésére, Bihar, Zaránd, megyékre, a mai Békés megye területét bíró Csolt-nemzetségre, a várispánságok és a vármegyék elhatárolására és pontosítására, a tájszemléletre és térelméletre, valamint a 13. századi okleveles adatokra, amelyek rávilágítanak Békés Biharból való elkülönülésére. A régi nagyok mellett az előadó ráirányította a figyelmet a megyekutatás aktualitásaira: a Tringli István, C. Tóth Norbert és Zsoldos Attila munkáira, a forráskutatásra, -elemzésre és -értelmezésre, a funkcionális megyei igazgatás vizsgálatára, a szolgabírói kerületek és a Szent István-i vármegyék pontos körülhatárolására. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karáról érkezett másik előadó, Papp Sándor is lokálpatriótaként fordított figyelmet saját kutatása mellett a török kori Békésre. Nemcsak a korábbi századokból, hanem a gyulai vár elfoglalása utáni új közigazgatási forma időszakából, a szandzsák korából sem maradt fenn túl sok forrás, ami megtalálható, az is Szolnok megyében van. Sok mindenre csak a máshol megismert példa alapján lehet következtetni. A török tisztségviselőkkel foglalkozó Dávid Géza és az összeírásokat elemző Káldy-Nagy Gyula kutatásait csak újabb források feltárásával lehetne bővíteni. Ujabb lehetőséget adhatnak a Dávid Géza és Fodor Pál által megjelentetett díváni jegyzőkönyvek, de kiemelt figyelmet érdemelnek még az oklevéltárak és a szultáni rendeletek is. A hallgatósággal isztambuü kutatási eredményeit is megosztó előadó egy nagypolitikában jelentéktelennek tűnő, de a korszak megértéséhez, a hétköznapok rekonstruálásához fontos és izgalmas kérdést is felvetett: hogyan élte meg a hadműveletektől függő török közigazgatás változását a korabeli török tisztviselők egyike. Levéltáros kollégáink közül a megyei közigazgatás és a 17. századi társadalom kutatásában jeleskedő Dominkovits Péter (Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára) a rendi vármegye szerkezetét, működését vázolta. Soproni és szomszédos megyebeli tisztségviselők elemzésével világított rá a folyamatosan fejlődő intézmény sajátosságaira. A gazdag forrásanyag alapos ismerete rendkívül érdekes összefüggések feltárására adott módot. Különösen érdekfeszítő volt a fő- és alispánok kiválasztódása mellett az, hog)" a hódoltság határán nehéz volt szolgabírót találni, hog)

7 a perceptorok, dicatorok a szomszédos vármegyék nemesei közül kerültek ki, hogy a komoly jogi végzettséggel bíró Nyugat-dunántúli nótárius helyett — aki több vármegye jegyzői hivatala mellett országos tisztséget is viselt — a jegyzőkönyveket a szolgabírák vezették. Mindezekkel az ország keleti részén fekvő megyékben nemigen találkozhatunk. A török időben a vármegyék az igazgatás és a bíráskodás mellett fontos szerepet vállaltak a végvári védelemben, valamint a hadellátásban, a dunántúli territoriális hadsereg fenntartásában, sőt a gazdaság szervezésében is. Különösen érdekesek a jegyzőkönyvek mellett ebből a szempontból az insurrectiós iratok, a táborba szállás előtt kelt végrendeletek, valamint a limitációk. Ezek a tiszántúli megyék történetében még kevésbé feltárt források. A 17. századig a dunántúli vármegyék — amelyek a rendiség bástyáiként politikai tényezőként jelentek meg az országgyűlésen — abban is különböznek a tiszántúliaktól, hogy nem álltak ellentétben az uralkodóval. Az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, Völgyesi Orsolya a reformkori vármegyék politizálási lehetőségeit vizsgálta — gyakran említetve példaként Szatmárt és nótáriusát, Kölcsey Ferencet. A vármegyék egymás közötti kapcsolattartásában fontos szerepet betöltő, politikai célú levelezés mellett ez időben vált általánosabbá a közgyűlési jegy57