Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - GAÁLNÉ BARCS ESZTER: 1945 utáni dobolási könyvek Pest megyéből

Gaálné Barcs Eszter is értesíthették ezen a csatornán keresztül a különböző hozzájuk tartozó ügyekről a falvak lakosságát. Helyi rendelkezések, és a felsőbb (miniszteri) rendeletek is így kerültek kihirdetésre. „Csak engedélyezett és jóváhagyott szöveget volt szabad kidobolni."

1

1 A címzett mindig az adott település volt, ahol a szövegeket felolvasták. Külön csoportot alkotnak a dobolási szövegek között azok a hirdetmények, amelyek nem csupán egy településre, hanem a megye egészére vonatkoznak. Ezeket szintén a dobolási könyvekbe ragasztották be, tehát vélhetően a kihirdetésük a helyi hírekhez hasonlóan dobolással történt. A kiadó ezek esetében a megye alispánja volt, a címzett pedig értelemszerűen a megye területén levő összes település. A dobos a tanácsrendszer létrejöttéig a községi kisbíró

1

2 volt, majd a tanácsi apparátus tagja, a hivatalsegéd lett. A dobolás helyszínére

1

3 vonatkozóan Márianosztra esetében van forrásanyag. A körjegyzőség arról tájékoztatta Pest megye alispánját, hogy a nagymise után a templom előtti téren került sor a hirdetmények felolvasására.

1

4 Ez esetben a dobolások gyakoriságára vonatkozóan is találunk utalást: ekkor hetenként tartották.

1

5 A dobolási könyvek tanúsága szerint azonban ennél sűrűbben — akár egy héten többször is — is tartottak dobolásokat, különösen a későbbi (tanácsi) időszakban. A dobolás gyakorisága vélhetően annak függvénye volt, hog)

7 volt-e éppen dobolásra szánt ügy, illetve az ügy fontossága is szerepet kaphatott. A kihirdetés módja szóbeli volt, de Felsőpakony dobolási könyvében utalást történt dobolási lapokra is, így feltételezhető, hogy írásban is közzétették a hirdetéseket.

1

6 A dobolások tartalma felszólítás, figyelmeztetés vagy értesítés volt. Elrettentés vagy dicséret is lehetett a dobolási szöveg üzenete, a többség azonban csupán semleges tartalmú tájékoztatás volt, célja pedig egyértelműen a figyelemfelkeltés. Szolgálhatta a felvilágosítást is, de a dobolási szövegek jelentős hányadát a meggyőzés és a befolyásolás céljával fogalmazták meg, így a propaganda egyik eszközévé válhatott az '50-es években. Felszólíthatták az adott település lakosságát, hogy fizesse be az adót, vagy végezze el a takarmányvetést, teljesítse a beszolgáltatás még fennmaradó részét, vagy egészét.

1

7 A tájékoztatás vagy értesítés jelenthette például a begyűjtés vagy az adószedés kijelölt napjának kidobolását, de kulturális események, sőt vásárok napjának időpontját is kihirdethették ily módon.

1

8 A közlés egyszerűbb közérdekű dolgokra is kiterjedhetett: a dobos által értesítették a lakosságot, hogy a helybeli gyógyszertár zárva lesz a megjelölt napon.

1

9 Arra is van példa, hogy arról szólt a hirdetés, hogy nejlon kapucnis gyermek kabátot találtak, amelyet a tulajdonos átvehetett a tanácsházán.

2

0 Az elrettentésre és a nyomatékosításra jó példa a Vácegres községében 1952. augusztus 8-án tartott dobolás szövege, amelyben felszólították a lakosságot a tojás- és baromfibeadás 1

1 TÓTH, 1985. 2. 1

2 A kisbíró a város vagy a község alkalmazottja, a bíró felügyelete alá tartozott: „A kisbíró hivatalos mivoltát a dob és a katonasapkához hasonló kisbírói hivatali sapka is jelképezte." TÓTH, 1985. 2. 1

3 Hoppal Mihály arra az érdekességre hívja fel a figyelmet tanulmányában, hogy a dobolások helyei több ponton is egybeesnek a más alkalmakhoz kapcsolódó találkozási helyekhez (templom, kocsmák, közút, mosások helye). HOPPÁL, 1970. 68. 1

4 PML XXIII. 781—d—F. 50-1/1950. szám 1950. február 6. 1

5 Uo. 1

6 PML XXIII. 741—g-5. 1950. április 25. Az írásos hirdetményeket később már csak kifüggesztették a tanácsházán. TÓTH, 1985. 2. '

7 PML XXIII. 873-g-l. 1952. szeptember 25. 1

8 PML XXIII. 873-g-l. 1952. augusztus 11. 1

9 PML XXIII. 740-d-D. 1952. november 25. 2

0 PML XXIII. 740-d-D. 1955. február 16. 30