Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 4. szám - FAZEKAS CSABA: A múltmegismerés jövője, avagy töprengés a 22. század történé-széről

Л múltmegismerés jövője, avagy töprengés a 22. s%á%ad történészéről sok, weboldalak stb. a hagyományos forrás- és/vagy (információ-)hordozó kategóriákba legfeljebb csak körülírással illeszthetők be. A weboldalon a megismerés szempontjából releváns történeti információt hordozhatja írott szöveg, kétdimenziós álló- vagy mozgókép stb. Ezek beszoríthatok a hagyományosan értelmezett írott vagy tárgyi források kategóriájába, az alapvető különbséget azonban az internet ideiglenességben rejlő tulajdonsága hordozza. Egy írott szöveg a gutenbergi világban készülhetett egy vagy több példányiban. (Bár talán joggal ódzkodunk a szóhasználattól, érdemes megemlíteni, hogy az írott szöveg sokszorosítási lehetősége — a nyomtatás technikájának megjelenése, tökéletesedése és elterjedése — valóban „forradalmasította" az információáramlást, alapvetően alakítva át az emberi gondolkodást, magatartást, a politikai tevékenység kereteit, és szabott új irányt a történeti megismerésnek.) Az interneten megjelenő szöveg azonban eredetileg nem sokszorosított, hanem „egy példányban" készül, amelyről persze születhet majd' végtelen számú másolat (letöltés), de más irányból, sokkal inkább ki van téve a múlandóság veszélyeinek, mint az egykor nyomtatásban sokszorosított sajtótermékek. Talán mindannyiunkat ért már olyan élmény, hogy egy korábban felkeresett weboldal a rajta lévő információval együtt később egyszerűen eltűnt, és bizonyosan módosítani kell a régi közmondást: a szó elszáll, az írás megmarad — az internetes oldal vagy elszáll vagy megmarad. Ha csak a politikatörténetet nézzük: a hírportálokon számos információ szólítja meg napjaink olvasóját — de a majdani történész számára is hasznosíthatóak lesznek? Ha az 1920-as évek közéleti (vagy éppen bulvár stb.) híreire vagyok kíváncsi, ott vannak a korabeli hírlapok vagy eredeti papíron vagy mikrofilmen vagy digitalizálva olvashatóan. Nem tudom megmondani, a jövő történésze használhat-e majd hasonló információkat a mi napjainkról vagy azokról, amikor a nyomtatott sajtónak már annyi szerepe sem lesz a hírforgalomban, mint most. Ha egy hírportál például pénzügyi nehézségei miatt megszűnik, eltűnhetnek az általa megjelenített információk, publicisztikák is, tömeges archiválásukra sokkal kisebb esély mutatkozik, mint a kötelespéldányként a könyvtárakba került nyomtatott sajtótermékeknél. De a hírportálok mellett potenciális történeti információkat rejtenek az elterjedt közösségi oldalak is, amelyekről szintén kétséges, hogy évtizedek múlva megismerhetővé teszik-e a jövő történésze számára a mi mai jelenünket. Az internet (ha száz év múlva ugyanazt értik alatta, mint most) azonban átalakítja a szakirodalmi hátteret is. Egyre elterjedtebbek a csak világhálón megjelenő szakfolyóiratok, így azok adatai is könnyebben hozzáférhetőek és felhasználhatók a történész számára, nem is beszélve például a szöveges keresésben rejlő korábban hihetetlen lehetőségek megnyílásáról. (Összehasonlíthatatlanul könnyebb egy információra rátalálni, mint a korábbi időszak lapozgatásával.) Nehéz volna konklúziót megfogalmazni a 22. század történészéről. Az bizonyosan rá is igaz lesz, ami Hérodotosz óta minden historikusra: abból tudja elődei életét rekonstruálni, ami rámaradt, amit fel tad tárni, amiből — megfelelő forráskritikai eljárásokat követően — információt tud nyerni a maga számára. Az biztos, hogy más keretei lesznek a történeti megismerésnek — talán magának a történelemnek is... 7