Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 3. szám - IN MEMORIAM - Szabó Imre (ALBRECHTNÉ KUNSZERI GABRIELLA)

In memóriám SZABÓ IMRE 1947-2010 Búcsúzunk Szabó Imrétől, a Magyar Országos Levéltár sokak által ismert munkatársától, aki hosszú évtizedeken keresztül segítette szaktudásával a levéltári gyűjtemények megóvását. 1947 februárjában született Budapesten. A budai várban élt, ott járt iskolába. A híres Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1965-ben, majd a Nyomdafesték Gyárban helyezkedett el. Munka mellett, esti tagozaton tanult tovább, és a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban, 1969-ben vegyésztechnikus szakképesítést szerzett. A Magyar Országos Levéltárban 1976. október l-jén kezdett dolgozni. A raktári körülményekért felelős munkacsoport tagja volt, ugyanakkor részt vett a kémiai laboratórium kialakításában és a 17 m

3-es iratfertőtlenítő kazán beüzemelésében. 1977-ben a közgyűjteményi területen egyedüliként megszerezte az egészségügyi gázmesteri szakképesítést. Ennek köszönhetően, a kazán folyamatos működtetésével vált lehetővé nem csak a Magyar Országos Levéltár, hanem más levéltárak — esetenként könyvtárak és múzeumok — penészes iratainak, könyveinek formaldehides fertőtlenítése. A későbbiekben kidolgozta annak módját, hog}' ezek a munkák már a helyszíneken is biztonságosan elvégezhetők legyenek. Az iratok helyett ő utazott, ezáltal elkerülhetővé vált nag}

7 iratmennyiségek szállítása. A fertőtlenítés veszélyes tevékenység, ezért az ismeretanyag rendszeres frissítésre, megújításra szorul. Imre az előírásoknak megfelelően rendszeresen letette a kötelező vizsgákat, és folyamatosan követte a szakirodalmat. A levéltárban töltött több mint három évtized alatt szerteágazó volt feladatköre. A penészek és rovarok, rágcsálók elleni védekezés mellett a raktári körülmények ellenőrzésében, a felmerülő problémák megoldásában is részt vett. Rendszeresen végzett laboratóriumi vizsgálatokat és segítette a restaurátorok munkáját. Méregkezelői vizsgája megnyugtató biztosíték volt a szakszerű vegyszerhasználatra, így számos, veszélyes tennivalótól mentesíthette munkatársait, akiknek ez nag}

7 könnyebbséget jelentett. Az Állományvédemi osztály hosszú ideig egyedüli férfi tagjaként mindig lehetett számítani segítségére. Nem csak az Állományvédelmi osztály munkájából vette ki részét, hanem a legkülönfélébb feladatok ellátásából is intézményen belül és kívül. Az anyagőrző osztályokról, a Reprográfiai osztályról, a Gazdasági Hivatalból gyakran fordultak hozzá közreműködését, tanácsát kérve. Senkit sem utasított el, mindig igyekezett eleget tenni a változatos igényeknek. Intézményen kívül is széles körben ismerték. Ez nem csak az évtizedeken át folytatott fertőtlenítő munkájának következménye. Sokan fordultak hozzá szakmai tanácsért, információért. A vezető szakfelügyelő felkérésére különféle műszeres mérések végzésével közreműködött a levéltári raktárak minősítését szolgáló országos programban. Napi kapcsolatban volt a levéltári anyaggal. Nem csak jól ismerte, hanem mindig szem előtt tartotta az iratok pótolhatatlanságát, értékét. Büszke volt arra, hog}

7 az ország első levéltárában dolgozhatott. Szakmai munkája elismeréseként 1996-ban főmunkatársi címet kapott. Kollégáival rendkívül figyelmes volt, sokan emlékszünk jólesően elmaradhatatlan nőnapi és névnapi köszöntéseire. A társadalmi életben, az érdekvédelemben is aktív volt. A KKDSZ-ben és a Közalkalmazotti Tanácsban vezetőségi tagnak választották. A levéltár munkatársai bizalommal fordulhattak hozzá, mert igyekezett segítségükre lenni különböző problémáik megoldásában. 93