Levéltári Szemle, 60. (2010)
Levéltári Szemle, 60. (2010) 3. szám - HÍREK - Pártok, választók, képviselők — fejezetek Zala megye politikatörténetéből (CSEKŐ ERNŐ)
Hink Az utóbbiak az ellenzéki pártok — bár némelyiket a koalíciós pártok ellenében is érvényesítették — esélyeit voltak hívatva csökkenteni (ajánlások gyűjtésének előírása, az ellenzéki pártok szavazóinak csökkentése, vezető politikusaik ellehetetlenítése stb.). Az előbbiekből következő esélyegyenlőtelenséget tovább növelte a kampányidőszakban, hogy Zala megyében is meglehetősen egyoldalú volt a nyomtatott sajtó megoszlása. A megyében megjelenő öt lap közül egy sem volt ellenzéki. A Szociáldemokrata párt és a Kisgazdapárt egy-egy lapja mellett a Kommunista pártnak három újságja volt. Mindezek ellenében, és az előbb ismertettek ellenére, ez a párt igen szerényen szerepelt; a csalódást okozó országos eredménynek is csak alig több mint a felét érte el a megy rében. De országos eredményüknél gyengébben szerepeltek a szociáldemokraták, a parasztpártiak, valamint a választások idejére már „leszalámizott" kisgazdák is. Az előbbi előadások fényiében már nem okozott a konferencia hallgatóságának meglepetést, hogy a választáson az országos összesítésben egyaránt komoly eredményt elérő két nagy r ellenzéki párt közül a kereszténydemokrata Demokrata Néppárt diadalmaskodott Zalában. A párt 56,6%-os szavazatarányával a megyében elnyerhető mandátumok többségét is elvitte (tízből hetet). Az inkább protestáns területeken hódító Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt nem is indult Zalában. Figyelemreméltó, hogy az inkább csak fővárosi bázissal rendelkező Magyar Radikális Párt Zala megyében — hála nagykanizsai eredményének — 3% felett szerepelt. Az előadás utolsó) szakaszában Káli Csaba a kék cédulákkal elkövetett visszaélések súlyosságát járta körül. Véleménye szerint az 1947. évi Zala megyei választáson a kommunista párt mintegy 7 1200-1400 plusz szavazathoz juthatott a kék cédulák által. Mint megállapította, ennél jóval nagyobb, mintegy négyszeres a jogtalan kizárások miatt a riválisoknál jelentkező szavazatveszteség! A konferenciát Mező Ferenc (Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügymökség) Országgyűlési választások Zala megyében, 1990—2010. c. előadása zárta, amely nagy mennyiségű tematikus térkép segítségével szemléletesen ábrázolta a pártpreferenciák alakulásának időbeli és területi aspektusait. A Zala megyei adatok elemzésére elsősorban az országos adatok, folyamatok értelmezésének kontextusában került sor, de Hajdű-Bihar megye is gyakran került terítékre, a zalai adatok egyfajta kontrasztjaként. Az előadó régebb idő óta folytatott választásföldrajzi kutatásaira alapuló előadásában mutatott rá a szinte közismertnek tekinthető folyamatokra, majd tette ezt olyan összefüggések kapcsán is, amelyek ellentétesek a szélesebb közvéleményben meggyökeresedett, illetve elfogadtatott vélekedésekkel. így pl. az 1994., illetve 1998. évi adatok, illetve térképek elemzése egy szinte már elfeledett tényre hívta föl a figyelmünket, miszerint a Fidesz 1998. évi sikeres szereplése jelentős részben a szabaddemokratáktól elpártolt szavazók tömegeinek volt köszönhető (egyik legérzékletesebb példa erre Vas megye). De pl. a legutóbbi választások tükrében űjra szemléletesen állt előttünk az a szignifikáns összefüggés, miszerint a Jobbik leginkább az ország azon részein tört előre (elsősorban Északkelet-Magyarország), ahol korábban az MSZP volt a legerősebb párt. Hasonló — szintén a leegyszerűsítő közvélekedésnek ellentmondani látszó — korreláció áll fenn az LMP és az MDF között, miszerint vidéken az LMP ott szerepelt eredményesen, ahol az elmúlt választásokon az MDF erősnek mutatkozott. Csekő Ernő 86
