Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 3. szám - MŰHELYMUNKÁK - VÖRÖS GÉZA: Klebelsberg Kuno és az Országos Magyar Gyűjtemény egyetem

ISörös Gé%a mondása, a korhatár feletti alkalmazott szolgálatban való megtartása, az intézmények személyzetének szolgálati beosztása, szabadságolása és a hivatalos órák megállapítása is megillette. A Tanács hatáskörébe került a költségvetési és zárszámadási jog, az egyes intézmények gyűjtőkörének megállapítása, az általuk őrzött anyag esetleges áthelyezéséről való döntés, az ásatások és gyűjtések tervének megállapítása, a folyóiratok és könyvek cseréjének lebonyolítása. A szabályrendelet a Tanács feladatává tette, hogy a Gyűjteményegyetem keretében egyesített közgyűjtemények iránt felkeltse a társadalom érdeklődését és támogatási készségét. A Gyűjteményegyetem személyzete A Gyűjteményegyetem személyzetéről a törvény (4—6) §-ai és a szabályrendelet 22—25. és 35. szakaszai rendelkeztek. A törvény (4) §-ának utolsó bekezdése alapján a Gyűjtemény egyetemben egyesített intézmények személyzetét három csoportra osztva egy összlétszámban egyesítette. Ez a három csoport a tudományos tisztviselői kar, a tudományos és műszaki segédszemélyzet és a közigazgatási személyzet volt. Mindez igen nagy nehézségekkel és hosszú vitákkal járt, amelyek már a törvényjavaslat 1922. augusztus 17-i általános tárgyalásán felszínre törtek. Itt Usetty Ferenc képviselő adott hangot aggodalmának: „a javaslat az öszszes ilyen kultúrintézmények státusát egységesen akarja tömöríteni. Már 20 év előtt megpróbálták ezt, azonban hamarosan belátták ennek rossz oldalait és megszüntették". Usetty még hozzátette, hogy szerinte ezzel Klebelsberg „az előmeneteli viszonyokat akarja állandósítani, hog}' sem indokolatlanul gyors előmenetelek ne forduljanak elő abban az aránylag kis státusban, sem pedig úgynevezett státusmegmerevedés ne álljon elő. Ez nagyon helyes, és ha jól fogja keresztülvinni a kultuszminiszter ur ezt a szándékát, akkor ebben a kis státusban azok az elsőrangú szaktekintélyek, akik hosszú esztendőkön keresztül alacsony fizetési osztályban dolgoztak, hálásak lesznek, és ez a tudománynak is hasznára fog válni".

6

6 A képviselő felszólalásában megfogalmazta azt a koncepciót, ami Klebelsberget vezette a törvény megalkotásakor. Az összlétszámban való egyesítést először a tudományos tisztviselői kar tekintetében kezdték el megvalósítani. Az eredeti elképzelés az volt, hogy

7 a tudományos tisztviselői karba való felvételre a tudományegyetem bármelyik doktorátusa és a műegyetem bármelyik mérnöki oklevele minősítsen azért, hog}

7 „a magyar tudományos munka e fő műhelyeit dilettáns elemek el ne árasszák".

6

7 Egyedül a művészeti gyűjteményeknél kívántak kivételt tenni, ahol alkalmazni lehetett a fenti tudományos végzettséggel nem rendelkezőket, ha „műérzékkel és finom ízléssel" bírnak, és elhivatottságukat már eddig is irodalmi vagy gyakorlati munkáikkal igazolták. Jelölésüket az illetékes szaktanács tárgyalta. A törvény e rendelkezéseit kiegészítendő az általános vitában Usetty

7 Ferenc a tudományos tisztviselői karba felvehetők körének bővítését fogalmazta meg: „szeretném, ha nemcsak a bölcsészeti doktorátus vagy mérnöki oklevél képesítene ilyen tudományos állásra, hanem a tanári oklevél is. [...] Természetesen az illető tanári oklevéllel bíró egyént, kit a Tanács és a kultuszminiszter alkalmasnak tart, csak abban a reszortban és tudományágban lehetne alkalmazni, amelyben munkásságot fejtett 6

6 1%. N., 1922. augusztus 17. (III. köt.) 324-325. 6

7 KLEBELSBERG, 1927.104. 32