Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 3. szám - SZABÓ CSABA: AZ olcsóbb közigazgatás és a levéltár esete (tanmese)

S^abó Csaba meg elhitte, hogy a megyének, az államnak sincs pénze, itt már tényleg csak az EU — ahol mellesleg szintén válság van - segíthet. Nem lett volna-e jobb, ha az önkormányzatok más lehetőségek után is néznek? Ha öszszefogást, támogatást keresnek helyi szinten, a régióban és a megyében, vagy még feljebb. Ha az új fejlesztésért nem csak azt a szolgáltatást kínálják, amit az EU elvár, vagyis azt, hogy a helybeli gyerekeket helyben iskolázzák be, hanem bővítik a szolgáltatást a helyi társadalom, közösség és az állam egyéb igényei szerint is. Nem lenne-e jó, ha a levéltárak azon túl, hogy a raktár- és egyéb gondjaikon keseregnek, és arra várnak, hogy a fenntartó, vagy az EU majd megoldja a problémáikat, más utakat is keresnének? Az alábbiakban a Magyar Országos Levéltár példáján felvázolok egy lehetséges pilotprojektet, amely nem csupán az államtól vagy az EU-tól leszívható támogatásra épül, hanem a válság sújtotta magyar gazdaság számára jelentős megtakarítást eredményezhet, ugyanakkor olyan jellegű fejlesztés, amely magyar alapanyagból, magyar munkaerő bevonásával gazdaságélénkítést is eredményezhet. Meggyőződésem továbbá, hogy a sikeres pilot jó hatékonysággal alkalmazható helyi, önkormányzati szinteken is. A Magyar Országos Levéltár jelenleg négy telephellyel rendelkezik. Ezek fenntartása, működtetése komoly kihívást jelent a levéltár és a fenntartó számára egyaránt. A levéltár központi épülete a budai várban, a Bécsi kapu téren áll. A főváros egyik legszebb historizáló palotája, amelyet eredetileg is az Országos Levéltár céljára emeltek. Itt őrzik az első magyar írásos emlékektől a második világháború végéig keletkezett iratokat, valamint minden magyar törvény eredeti példányát (napjainkig) és néhány irategyüttest a 20. század második feléből. Az épület teljesen betelt, de mivel jobbára már nem gyarapodó, lezárt irategyütteseket őriz, további helyekre már nem is igen van szükség. Viszont az épület jelentős felújításra szorul. Elavult a tűzvédelmi rendszer, a raktárak alig felelnek meg a mai állományvédelmi előírásoknak. Semmiféle levegőszűréssel, légkondicionálással nem rendelkeznek. A körülmények jelentősen csökkenthetik az iratok élettartamát. Ugyancsak a várban, a Hiltonnal szembeni Hess András téren álló eklektikus palota közel fele részében működik a Magyar Országos Levéltár másik telephelye (az épület másik felében a Magyar Kultúra Alapítvány, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és egyéb hivatalok, alapítványok, irodák kaptak elhelyezést). Az épület üzemeltetéséért a Magyar Kultúra Alapítvány a felelős. Ebből számos probléma keletkezik. A vízrendszer tekintetében már önállósult a levéltár, de a fűtési rendszerről történő leválás forrás hiányában nem megoldott. Ebben az épületben őrzik az 1945 utáni politikai kormányszervek és a Magyar Dolgozók Pártja (1948-1956), valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt (1956-1989) központi szerveinek iratait. Ezek a levéltári iratok az 1945 utáni magyar történelem legfontosabb forrásai, amelyeket méltatlanul, a levéltári őrzésre teljesen alkalmatlan (!) épületben helyeztek el. A raktárakban a levegő relatív páratartalma és a hőmérséklet ingadozása is meghaladja az elfogadható mértéket. Az iratok többsége savas, a jelenlegi körülmények között lassan pusztulásra van ítélve. Óbudán épült fel 1997-ben a Magyar Országos Levéltár modern épülete. Itt helyezték el a gazdasági szervek, vállalatok iratait (a 17. századtól napjainkig), valamint az 1945 utáni gazdaságirányítás legfőbb állami (miniszteriális és egyéb központi) szerveinek iratanyagait. Ezen kívül az épületben őrzik a hazai és a magyar vonatkozású külföldi mikrofilmeket, a legjelentősebb hungarika-gyűjteményt, és mások mellett például az 1895 előtti teljes egyházi anyakönyvi állományt. Az épület ugyan csak 13 éves, de eddig is számos konstrukciós hibát 4