Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - IN MEMORIAM - Móró Mária Anna (MÁRFI ATTILA)

In memóriám inkben töltött. Úttörő érdemei voltak a vármegyei és városi feudális kori iratok, a lymbus és a különlegességek gyűjteménye rendezésével, ezek segédletezésével. Latin és német nyelvismerete révén a nyolc évtizedes, szabad királyi rangért folyó küzdelem forrásait is ismerte, és „természetesen" a kiváltságok elnyerése után keletkezett források (polgárlisták, összeírások, teleknyilvántartások stb.) rendszerezése is nevéhez fűződik. Ennek a rendkívül fontos és nagy becsben tartott forrásegyüttesnek szinte egyedüli, szakavatott ismerője volt. Kutatási eredményeit több ezer témafeltáró karton őrzi, ahogy a rendezéseiről összegzett alapvető levéltári segédletek, valamint a fondstatisztikai adadapok, maga a fondjegyzék és az ezekkel kapcsolatos nyilvántartások elkészítésében is részt vett. Saját kutatásai mellett számos és jelentős kutatási programhoz és publikáláshoz adott fontos segítséget. Pl. Madas József: Pécs-belváros telkei és há^ai és Л pécsi Budai Külváros telkei, há^ai és utcái című, nagyszabású, Kossuth-díjra is jelölt adatgyűjteménye az ő lelkiismeretes szakmai segítségének nyomait is magán viseli. De a 18. századi források mellett a többi levéltári fondról is kimerítő ismeretekkel rendelkezett, gyakorlatilag az akkori levéltári gyűjtemény „mindenese" volt, nem tudtak a kutatók — és mi sem! — olyan szakmai kérdéssel hozzá fordulni, amire ne tudott volna kimerítő választ adni. Raktár- és forrásismerete ma is legendás és példaértékű. Ez természetesen azzal is együtt járt, hogy szinte folytonosan végzett raktári rendezési szakfeladatokat is. Mindezek során szerzett ismereteit kiválóan kamatoztatta írásaiban és forrásközléseinél is. Ezek a Baranyai Helytörténetírásban megjelent írások mára már a helytörténeti kutatók körében kivétel nélkül értékes szakirodalomnak tekinthetők, így az olvasóegyletek és népkönyvtárak dualizmus-kori adattára, Mária Terézia cigánysággal kapcsolatos rendeletei és a Baranya megyei cigányösszeírások (1775—1779), Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város malomösszeírásai és malomtörténeti adatai 1815 és 1844 között. Ehhez a témakörhöz sorolható a Baranya vármegye malmok 1785—1786 évi összeírásáról készült szintézise, és végül a Pécs város polgárai (1697-1707) című figyelemreméltó írása. Ugyanakkor a Baranya című történeti közlemények szerkesztőbizottságában is tag volt, de szerzőként is gazdagította a periodika elvitathatatlan értékteremtését. Több kitüntetéssel is jutalmazták munkásságát, de talán a 2000-ben odaítélt Pécs Város Tudományos Díja hozta meg számára a legnagyobb elismerést. A szakmai szerepvállalások mellett egyénisége, iskolateremtő beszélgetései, sajátságos, csak rá jellemző humora, kifogyhatatlan történetei, önzetlen segítőkészsége és mély együttérzése ugyanilyen mértékben tudtak ránk hatni. Mi akkor, az egy évvel ezelőtti könyvbemutatón csodát vártunk, holott a csoda az volt, hogy köztünk lehetett. Hogy iskolát teremtett katedra nélkül, hogy úgy adta át tudását, hogy nemcsak az úgynevezett szakmai ismereteket adta tovább, hanem annál jóval többet; alázatot, emberi méltóságot, hitet, egymás megbecsülését. Gyakran ismeretien értékrend ez mai szürke valóságunkban, és mennyire egyedül lehet lenni egy ilyen morális igénnyel! De viselte ennek súlyát is, nehéz örökséget hátrahagyva. Észre sem vettük, hogy egy külön tanszékre járunk, ahol mindenki véleménye és értékteremtése fontos, a „kinti világ" torzulásai ellenére is. Köszönjük, hogy velünk voltál! Isten Veled, Marinka! Márfi Attila 86