Levéltári Szemle, 60. (2010)

Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSÍKI TAMÁS: A gödöllői koronauradalom igazgatása a két világháború között

Л gödöllői koronauradalom igazgatása a két világhábortí között mentést kért a valamennyi állami birtoknak elrendelt kukorica beszolgáltatás alól. Azzal a megjegyzéssel, hogy „kérelmünk érdemleges támogatása érdekében Horthy Jenő m.kir. titkos tanácsos úr őméltósága szíves pártfogását kérelmeztük." (A közellátásügyi miniszter a „kormányzó úr ez irányú kívánságára" a mentesítést megadta.)

7

8 Tehát miközben az 1930-as évek végétől a centralizált és bürokratikus gazdaságirányítás erősödése, az intézményrendszer további központosítása (1942-ben hozták létre a mellérendelt számvevőségeket, és tettek ismét kísérletet a kettős könyvelés bevezetésére), valamint az egyre intenzívebb állami redisztribúció jellemző, a koronauradalomban az önálló döntések és piaci cselekvések lehetőségei bővültek. A dichotómia másként is megfogalmazható, ami egyben a feloldását teszi lehetővé. Az összefonódó politikai és gazdasági uralom az informális hatalmi kapcsolatok erősödésével járt együtt, ami esetenként útját állta a központi akaratok (gazdaságirányítási elvek) érvényesülésének. Sőt a normaváltás folyamatára utal, hogy Thiringer a miniszternek írt levelében, tehát a hivatali érintkezésben a kormányzó öccsének „szíves pártfogásával" érvelt. * * * A fentiek alapján kétségesnek tűnik a koronauradalom igazgatására akár a modern bürokrácia és a racionális uralom Max Weber-i ideáltípusának, akár Hensch Árpád üzemtani tipológiájának érvénye.

7

9 Igaz, az állami nagybirtokok a két világháború között a centralizált és bürokratikus gazdaságirányítás bázisai voltak, és ennek a normának az érvényesítését várta el a kormány Gödöllő igazgatóitól is. A látott adatok viszont a belső kormányzat diszkrecionális jellegére utalnak, ahogy a döntések folyamatában és a végrehajtásukban is különböző módszerek egyidejűségét, illetve váltakozását feltételezzük. Formálisan a minisztérium ügyosztályának vezetője döntött, aki a jószágigazgatókkal bizalmasan egyeztetett, a '30-as években gyakorivá váltak a minisztériumi értekezletek, Thiringer Vilmos pedig központi döntési kompetenciákat vont magához. Ezzel összefüggésben a határozatok befolyásolásának sokrétű lehetősége alakult ki (vagy élt tovább), bár a szórványos adatok alapján ez nehezen rekonstruálható. A hivatali út betartásának többszöri elrendelése jelzi, hogy az igazgatók az ügyosztály vezetőjét megkerülve, „felsőbb helyre" fordultak (a minisztérium elnöki főosztályának hatáskörébe tartozott az államfővel és az országgyűléssel való kapcsolattartás

8

0), vagy a Komlótermelők Egyletének képviselője pl., aki minden bizonnyal jól ismerte az érdekérvényesítés különböző módjait, Czitó Győzőt kérte, „hasson oda a minisztériumban" az egyébként veszteséges komlóskert fenntartása érdekében.

8

1 Nem volt egyértelmű a döntések végrehajtása sem. A gyarapodó bürokratikus feladatokat vagy azok egy részét a legjobb szándékok ellenére sem lehetett minden esetben teljesíteni, mivel az uradalom kommunikációs és adminisztrációs feltételei erre nem voltak alkalmasak. (A tisztviselők ezért a városi és községi közigazgatás „szívességeit" is igénybe vették, amit megfelelő gratiálékkal viszonoztak.

8

2) 7

8 MOL К 184. 6599. cs. 5. tét. 36 126/1943.; 6601. cs. 5. tét. 36 383/1943.; 36 391/1943.; 6606. cs. 5. tét. 525 553/1943., 526 354/1943.; 7218. cs. 5. tét. 231 603/1944. 7

9 WEBER, 1987. 225-227. 8

0 P

АТАКУ, 1970. 181. 8

1 CSÍKI. Kézirat. 8

2 Thiringer Vilmos 1943-ban a földművelésügyi miniszternek arról ír, hogy Hajlamász János, Gödöllő főjegyzője két évtizedes szolgálata alatt a koronauradalommal kapcsolatos ügyekben a „legnagyobb előzékenységgel, az uradalom érdekeinek szem előtt tartásával" járt el, és a soronkívüliségre is gondot fordított. A birtok adóügyeinek 47