Levéltári Szemle, 60. (2010)
Levéltári Szemle, 60. (2010) 2. szám - MŰHELYMUNKÁK - CSÍKI TAMÁS: A gödöllői koronauradalom igazgatása a két világháború között
Csíki Tamás kataszteri birtokíveket, a forgalmi és adóérték bizonylatokat, valamint a vázrajzokat szerezze be és terjessze fel. Ami, bár a levéltári akta erről már nem tájékoztat, az egy évtizede az uradalmi útszakasz kiépítésével kezdődő ügy, attól függedenedő, újabb és újabb elágazásait létrehozó további folyamatára enged következtetni. 2 9 Fontos hangsúlyozni, e példával sem a bürokratikus ügyintézés hatékonytalanságát kívántuk sugallni, és nem gondoljuk, hogy a magánfelek közötti ingadanviták ne produkálhattak volna ehhez hasonlóan hosszú és nehézkes eljárásokat. De azt ismét jelzi, hogy a „kétirányú párhuzamosságokat" 3 0 eredményező, azaz egymás mellé rendelt közigazgatási szereplők jelenléte (a megye, az államépítészeti hivatal, a jogügyi igazgatóság és ide soroljuk az önkormányzatához ragaszkodó uradalmat), valamint a formális és szimbolikus döntések hierarchiája (pénzügyminisztérium-minisztertanács-kormányzó) egy csupán néhány holdas ingadancserét is rendkívül megnehezített, valamint újabb és újabb adminisztratív terheket rótt a gazdatisztekre. 2. Az uradalom belső igazgatása Hensch Árpád a 20. század elején több kiadásban megjelent üzemtani munkája önálló fejezetben foglalkozott a birtokkezeléssel, amelynek kétféle: központosított és szavatossági rendszer szerinti formáját különböztette meg. Az előbbihez sorolta az abszolút egyeduralomhoz hasonlított gyakorlatot, ahol az önálló rendelkezési joguktól megfosztott gazdatisztek nem érdekeltek az eredményesség növelésében, és a „nehézkes, bürokratikus és minden ambíciót megölő irányítás miatt a gazdaság jövedelmei nem szoktak a várakozásnak megfelelni." A centralizált kezelés másik változata Hensch szerint az alkotmányos egyeduralommal vethető össze: a jószágigazgató vagy az igazgatóság csupán a felügyeletre, az ellenőrzésre és „direktívák nyújtására" szorítkozik, a termelés szervezésében a gazdatisztek nagyobb önállóságot kapnak, ezáltal a szaktudásuk és az ambíciójuk is érvénye sülhet, míg a gazdálkodásért a felelősséget, az osztalékrendszer révén, közösen viselik. Végül, a szavatossági rendsor lényege, hogy a birtokrészek irányítói önállóan, „legjobb belátásuk szerint" döntenek, erkölcsi természetű, bizalmon alapuló jótállást vállalnak a gazdaság jövedelmezőségéért (innen az elnevezés), ami a legkevésbé bürokratikus, a legkisebb költségű és a „legokszerűbb" kezelést biztosítja. 3 1 A birtokigazgatás, ahogy Hensch Árpád nevezte: jószágkezelés szakmai-tudományos kanonizációjában meghatározó munka a közigazgatás és a gazdasági szervezetek irányításának egységét vallja, és a birtokkormányzást a politikai uralom különböző típusai szerint határozza meg. (A pályáját uradalmi intézőként kezdő, majd a kassai gazdasági tanintézetben és a magyaróvári akadémián több mint három évtizedig tanító Hensch gondolkodásában tehát az igazgatás és a hatalomgyakorlás természetesen módon kapcsolódik össze.) A pontosan nem definiált, ám pejoratív értelemben használt bürokratizálódást pedig az abszolút egyeduralom következményének tekinti, amivel szemben a kezelőtisztek önállóságát, kezdeményezőkészségét és a felelősségük érvényesülését is leginkább garantáló szavatossági rendszert idealizálja. 2 9 MOL К 184. 4129. es. 5. tét. 46 254/1934. 3 0 Magyary Zoltán kifejezése, aki részletesen ír erről 1932-ben készült közigazgatási reformtervezetében. MAGYARY, 1932. 3 1 HENSCH, 1906.1. köt. 362-363.; ERDÉSZ, 1986. 42. 34
