Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BORBÉLY TAMÁS: Alexandersohn Jonathán hejőcsabai rabbi peranyaga

Borbély Tamás Alexandersohn küzdelme a második egyházi eljárás megindításáért Alexandersohn nem hagyta annyiban az ügyet: segítőtársakat keresett, hogy mielőbb szabályos eljárás keretei között derüljön fény az igazságára. A rabbi 1835. áprilisában Pestre utazott, hog}

7 a pesti zsidó hitközségtől kérjen segítséget. A pesti hitközségben elsősorban Rosenthal Salamon

2

8 — a neves rabbi, Rosenthal Naftali

2

9 fia — segítségére számíthatott, aki meghallgatva álláspontját és megtekintve az általa bemutatott dokumentumokat az ügygyei kapcsolatban, teljesen felháborodott és minden segítséget megígért a történtek tisztázására. Az inkább reformokra hajló, nyugatiasabb szemléletű pesti hitközség

3

0 és az Alexandersohn segítségére sietők hamarosan elérték Szófér Mózesnál a „per újrafelvételét", bár a pozsonyi rabbi ezt egyáltalán nem tartotta szükségesnek.

3

1 A pesti hitközség elöljárósága hét rabbit terjesztett elő Szóférnak, akik közül aztán sorsolás útján három rabbit választottak ki az újbóli vizsgálathoz és a végleges ítélethozatalhoz. A három rabbiból álló bírói testület most a következő személyekből állott: Wiener Simon lovasberényi, Lévi Gedálja pásztói és Hirschfeld Hirsch aszódi rabbik. Márkus Márton, a hejőcsabai hitközség ez ügyben eljáró képviselője, bízva igazukban és az első eljárás szabályszerűségében, kételyekkel és felháborodással fogadta ezt az új eljárást. Alexandersohn az új eljárás megindításával párhuzamosan a világi hatóságokhoz is fordult, ami egyházi belső ügyekben szokadannak tűnt a konfliktus résztvevői számára. Alexandersohn a Helytartótanácsnak 1835. május 17-én írt levelében összefoglalta a már lezajlott eseményeket, és kifogást emelt a csabai Márkus Márton tevékenysége miatt. A rabbi bepanaszolta a csabaiakat, főleg a Hejőcsabán tehetős embernek számító Márkust, aki szerinte másokat megvesztegetett és izgatott ellene. Márkus Mártonék vádjai szerint viszont ő vétkezett az egységes rimáié ellen és eltért a mózesi törvényektől. Az ügyben egyházi vizsgálat történt, — írta Alexandersohn —, de őt nem hallgatták meg, és követőit is megfélemlítették. Alexandersohn még azt is állította, hog}

7 a zsinagógában megverték a vizsgálat ideje alatt. Ezért e nyilvánvaló szabálytalanságok miatt a pesti izraelita hitközséghez fordult, hogy segítséget kérjen az elfogult eljárással szemben, az ő válaszukat a a világi hatósághoz írt beadványhoz csatolja. A pozsonyi rabbi is értesült az esetről, aki mérsékelni akarta az indulatokat. A pesti hitközségtől a környékbeli rabbik közül hét kiválasztását kérte, akik közül három határozná meg, hogy kik legyenek az új tanúk az ügyben. Kérte a Helytartótanácsot, hogy Borsod vármegyét bízza meg ebben az ügyben, hogy segítsen az új vizsgálatban a pesti egyházközséggel és a pozsonyi rabbival karöltve. Egyben kérte a korábbi vizsgálat és a kihallgatások iratainak átadását — sűrítve ezek voltak az Alexandersohn által a Helytartótanácsnak benyújtott kérelem fontosabb pontjai.

3

2 Az újonnan kinevezett egyházi testületnek 1835. június 16-án Miskolcon kellett összeülnie, ahol az előbb ismertetett, Alexandersohn által benyújtott kérelem nyomán a Helytartótanács rendelete megelőzte őket: az Alexandersohn által benyújtott kérvény értelmében 2

8 Rosenthal Salamon (1764—1845): korának több mérsékelten felvilágosult tudósával kapcsolatban állt. Ő fordította le héberre Mendelssohn Phaedon című munkáját és egyéb műveit (ezek kéziratban maradtak). 2

9 Rosenthal Naftali (1727-1798): fiatal korában Frankel Dávid berlini jesivájában tanult, ahol barátságot kötött Moses Mendelssohnnal. Innen Prágába került. Később Móron telepedett le, ahol jesivát is vezetett. Országszerte ismert rabbi, aki többször közbenjárt a felsőbb hatóságoknál a magyarországi zsidóság ügyeiben. 3

0 VÖ. BÜCHLER, 1901. 398-401. 3

1 Vö. KOHN, 1898-1899. 17-20. 3

2 Uo. 18