Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - HÍREK - Beszámoló a XXXIII. Somogyi Megyei Levéltári Napról (KÁLI CSABA)

Hírek mus legfőbb lendítókereke. Példák sorával rajzolta meg azt az ívet, ami a hétvégi, ad hoc jellegű, szervezeden, egyéni kikapcsolódástól, fürdőzéstől — külföldi, angliai analógiák alapján — az utazási irodák megalakulásáig, a professzionális módon szervezett turizmusig vezetett. A következő előadó, Márfi Attila — a Baranya Megyei Levéltár levéltárosa — sajnálatos családi okok miatt nem tudott személyesen jelen lenni, Pécsi filléres vonatok a két világháború kö%ti korszakban című előadását Csóti Csaba olvasta fel. A filléres vonatok „intézménye", más hasonló elképzelések mellett, mint például a filléres boltok, filléres nyereményakciók stb. az 1930-as évek elején, a gazdasági világválságra adott egyfajta ellenlépésként váltak népszerűvé. Az olaszoktól átvett recept alapján 1932-ben indultak el az első járatok Budapestről, kezdetben hat vidéki nagyvárosba, köztük Pécsre. A MÁV által egyre nagyobb tömegeket mozgató szervezett utak nem kis mértékben járultak hozzá az adott város idegenforgalmának fellendítéséhez. A tovagyűrűző hatások eredményeként egész „iparágak", rendezvények, vásárok épültek a filléres vonatok által szállított utasokra. Az évtized második felében a filléres vonatok mellett megjelentek a zarándokvonatok, az ekkoriban kibontakozó ún. vallási turizmus előhírnökei is. Ennek a kedvezményes, emiatt méltán népszerű utazási formának a második világháború vetett véget. Gálné Jáger Márta, a Somogy Megyei Levéltár munkatársa Hagyomány és turizmus címmel tartott előadásában egy somogyi kis falu, Mesztegnyő példáján mutatta be a hagyományok újraértelmezésében, adott esetben újrateremtésében rejlő turisztikai lehetőségeket. Nemzetközi, így skóciai példák alapján érzékeltette, hogy Nyugat-Európában milyen sikerei vannak a hagyomány alapú turizmusnak. A hagyomány mint meglévő vagy újrateremtett társadalmi kohézió a turizmust megcélozva nem kis gazdasági erőt tud indukálni, ami kitörési lehetőséget jelenthet a látszólag szürke és érdektelen kis falvak számára is. Szintén a kaposvári levéltár munkatársaként Vonyó Anita egy kistérség turisztikai inventáriumát készítette el és prezentálta A siófoki kistérség történelmi és kulturális látnivalói címmel. A turizmustörténeti bevezető után az előadó tematikai egységekre bontva mutatta be és értékelte a térség természeti, történelmi és kulturális látnivalóit. Ezek nagy részét méltadanul elkerülik az üdülővendégek, pedig megfelelő propagandával, marketinggel — külföldi analógiák alapján — egy látszólag kevésbé érdekes látnivaló is, főleg egy nagy centrum árnyékában — mint amilyen Siófok is — érdeklődést válthat ki. Az előadók sorában Bősze Sándor, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója következett, aki A dél-balatoni fürdőegyesületek (1890—1944) címmel tartotta meg előadását, amelyben plasztikusan mutatta be a Balaton északi és déli partja között a vendégforgalmi szempontból egészen a 19. század végéig fennálló különbségeket. Füred és Keszthely vezető szerepe a reformkorban még megkérdőjelezheteden volt, a déli part az üdülőturizmus szempontjából szinte nem is létezett. A dél-balatoni térség fellendülésében igazából a tengeri és hegyvidéki üdülőhelyek első világháború utáni elvesztése játszott fontos szerepet. A parcellázások révén a térség gyors fejlődésnek indult, az 1920-as évek közepén már csaknem harminc fürdőhelyet számoltak itt össze. A Balaton-kultusz fellendítésében kimagasló szerepet játszottak az üdülőtelepekkel együtt létrejövő fürdőegyesületek. A szálláshelyek szaporításának és minőségi javításának előmozdításától kezdve, a vízminőségre figyelésen át, nem utolsó sorban a partok csinosításáig ezek az egyesületek fontos katalizátor szerepet vittek. Jó példái voltak annak, hogy a civil kezdeményezések mennyire hasznosak lehetnek, s milyen halladan energiákat képesek mozgósítani egy közös cél érdekében. A nem kevés érdeklődőt vonzó, végig színvonalas és jó hangulatú levéltári napot a rendező levéltár munkatársa, Kiss Norbert Péter előadása zárta Andocsi zarándoklatok címmel. A 74