Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - HÍREK - Beszámoló a XXXIII. Somogyi Megyei Levéltári Napról (KÁLI CSABA)

Hink BESZÁMOLÓ A XXXIII. SOMOGYI LEVÉLTÁRI NAPRÓL A Somogy Megyei Levéltár 2009. október 7-én rendezte meg immáron 33. alkalommal, az országosan is egyik legrégibb hagyományra visszatekintő levéltári napját. A szokásokhoz híven most is egy téma került terítékre, amelyet a rendezvény Marcel Prousttól kölcsönzött alcíme — „...csak egyszerűen az utazás vágya hevített" — vezetett be, utalva a leendő 19— 20. századi turizmustörténeti előadásokra. A levéltár viszonylag újabb, de már nyugodtan mondhatjuk, hagyománnyá nemesedett szokása szerint horvátországi előadókat is meghívtak, ami a kapcsolatápolás mellett a választott téma szempontjából is kitűnő döntésnek bizonyult. A Somogy Megyei Vállalkozói Központ Közalapítvány (Inkubátorház) városszéli épületében lezajlott konferencián végig Tilcsik György, a Vas Megyei Levéltár igazgatója elnökölt, aki a feszes kézben tartás mellett minden egyes előadás elhangzása után röviden értékelte a hallottakat és átvezetett a következő előadó témájához. A vendégeket a házigazda intézmény igazgatója, Bősze Sándor mellett a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, Gelencsér Attila köszöntötte. Az első két előadó Horvátországból érkezett, először Goran Crnkovic, a Rijekai Állami Levélár igazgatója tartotta meg előadását A fiumei szállodák a vasútépítés kezdetétől első világháborúig címmel (fordította: Dolinar Erzsébet-Mária, felolvasta: Polgár Tamás). Az előadás W. Freyer német író tételmondatként is aposztrofálható gondolatával indult, miszerint a modern tömegturizmus megindulásának elsődleges feltétele a korszerű közlekedés megteremtése, amit Fiume (Rijeka) számára az 1873-ban odaérkező vasút hozott el. Ezután indultak be a reprezentatív szállodaépítkezések, úgymint az Európa, Hotel de la Ville, Lloyd, Kvarner, amelyek az óvárosban, illetve az új tömegpontot képező vasútállomás környékén sorakoztak fel. Ezt követően rengeteg kisebb szálló is emelkedett a városban, illetve egyes korábban épülteket bővíteni, korszerűsíteni kezdtek; ez a tevékenység az első világháborúig szakadadanul és egyre nagyobb ütemben folyt. Végezetül az előadás kitért egy különleges „szállóra", amelynek lakói „nem voltak sem vidám, sem kíváncsi turisták, nem volt kedvük sem városnézésre, sem szórakozásra". Ez volt a kivándorlók alkalmi szállása, hiszen Fiume kikötője lett a 20. század első évtizedében a tengerentúlra kivándorlók legfontosabb kiindulópontja. A másik horvát előadó, Mirjana Kos Nalis, az opatijai (abbáziai) Horvát Turisztikai Múzeum munkatársa, Az abbáziai idegenforgalom kezdete és fürdői címmel tartott előadást (fordította: Dolinar Erzsébet-Mária, felolvasta: Bősze Sándor). Ebből kiderült, hogy Abbázia 19. század végi turisztikai felemelkedése a Déli Vasút Társaság által támogatott gyógyüdülésnek volt köszönhető, ugyanis az első e célra kialakított villát (Villa Angiolina) 1882-ben ez a társaság vette meg és üzemeltette. 1899-ben egy császári rendelkezés Abbáziát hivatalosan is az első tengeri gyógyfürdővé nyilvánította. A horvát előadó ezt követően képekkel is illusztrálta a helyi idegenforgalmi infrastruktúra fejlődését, különösen tekintettel a századfordulón kiépített kisebb-nagyobb fürdőkre (Lido, Slatina, Quitta, Crnikovica, Tomasevac). A külföldi előadókat Csóti Csaba levéltáros követte, aki Nemzeti turizmus Fiumébe az 1880-as években című előadásában mutatta be a korabeli városmarketing egy sikeres útját. A város akkori polgármestere (podestája), a címben sejtetett tevékenysége miatt a „magyaron" jelzővel is illetett, Giovanni Ciotta 1881-től kezdődően szervezte meg a városba irányuló „nemzeti" kirándulásokat. A vasút kiépülése után már viszonylag könnyű volt Budapestről és más magyarországi városokból idecsábítani nagyobb tömegeket. Ciotta a város idegenforgalmának fellendítése érdekében kihasználta a regnáló magyar politikai kurzus nemzetépítő 72