Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BUSKU ANITA ANDREA: Lonovics József Csanádi püspök és a „váradi-rozsnyói vita" 1840-ben

Lonovics József csanádipüspök és a „váradi— rozsnyói vita" 1840-ben tartja, hogy a gyermekek nemük szerint kövessék szüleik vallását, mint mondja, „а' XIX. században példanélküli erőszak volna". A '19. század' terminusa egyszerre jelenti Lonovics szóhasználatában a felvilágosodott liberalizmust, illetőleg a felvilágosult, kvázi modern szemléletet. A „lélekisméret kérdésének" kizárása a diskurzusból — amely az alsótáblától érkezett üzenet egyik pillére — a liberálisok gyakorta hangoztatott követelése volt, az egyházi és polgári törvénykezés szétválasztásának fontos elemeként. Toldy István meglehetősen negatívan minősíti ennek kapcsán a főpapot: „Ellensége a lelkiismereti szabadságnak, s mind azon eszméknek, melyekért a megjavult emberiség lelkesül."

4

2 Kárhoztatja a liberális érzelműek által alkalmazott eltérő szempontokat, amelyeket a katolikus egyházzal szemben (a protestánsok ellenében) gyakorolnak. Nem jogos, érvel, hogy mind a reverzálist, mind a hathed oktatást

4

3 vagy akár a rekopulációt (újraesketést) azért „rosszalják," mert nem említi a törvény, ellentétben az áldással, bár a kialakult gyakorlat a katolikus felfogást erősítené. A szentségeket, ezen keresztül a teljes hitgyakorlatot befolyásolhatják az egyre élesebben jelentkező profán szempontok, véli; amennyiben az áldás várfoka elbukik, az egész egyházkastély kerül veszélybe. Lonovics logikáját követve, ha az áldás kérdésébe beleszól a törvényhozás, legközelebb a gyónás szentségét veheti célba, tehát amennyiben engedményekre kényszerül a katolikus egyház, félő, hogy a teljes eljelentéktelenedés sorsa vár rá. A viszonosság elvét az állam és az egyház vonatkozására is kiterjeszti, mondván, egyik sem hivatott a másik területébe avatkozni. A katolikus autonómia elmélete

44 nyilvánul meg e ponton, a szekularizációt ellenben érezhetően elutasítja. Lonovics József minden, a konzervatív értelmezés szerint a katolicizmus ellen irányuló tant mereven — olykor enyhén — ellenzett. Elhatárolódott a szekularizáció gondolatától országgyűlési beszédeiben, de évtizedekkel később keletkezett röpiratában

4

5 és elemzésében

4

6 is. Elutasítóan szól „a büszke gallikanizmus igényteljes tanai", „a mogorva janzenizmus sötét szofizmái", „a kacérkodó febronianizmus arcádan követelései" kapcsán

4

7 az 1850-es években; néhány évvel későbbi írásában a jozefinizmust pedig egyszerűen eleve bukásra ítéltetettnek bélyegzi: „kezdet óta magában hordta az enyészet magvát."

4

8 Szónokunk az érvelése során hangsúlyozza, hogy

7 más főpásztorok („magam is") szintén lépni kívántak az ügyben — szemben a koronaőr, Teleki József

4

9 állításával, aki szerint kizárólag a váradi püspök szakított az ötvenéves gyakorlattal —, mindössze a prímás kinevezését

5

0 vagy a diéta elrendelését várták. Gyakorlatilag az egyeden hiba, ami Lajcsáknak felróható, hogy míg a többi püspök az állammal kooperálva kívánta megoldani a helyzetet, addig ő az egyházi szempontokat a profán érdekek elé helyezte, sőt a kompromisszum lehetőségétől elzárkózást követelve. Ld. a kitett gyerekek vallási nevelésének kérdéséről történő állásfoglalását, amely szövegben egyértelműen megnyilvánul zsidóellenessége: OszK Kt. Fol. Hung. 1920. II. 100

v. 4

2 TOLDY, 1866. 3. 4

3 A vallásváltoztatást kötelező oktatás előzte meg, amely — legalábbis elvileg — hat hetet vett igénybe. Ezt követhette a korábbitól eltérő, de még mindig a bevett vallások kategóriájában belüli áttérés. Kölcsey a következő szavakkal jellemezte az „oktatást": „az említett hat héri leczkézés esetében a lángszemü szomszéd legény különb misszionárius lenne, mint a propaganda minden ferfiai, bár Xaver Ferencznél szentebbek legyenek." Ld. KÖLCSEY, 1848. 67. 4

4 Az autonómia kérdésköréhez ld. TÖRÖK, 1941; SARNYAI, 2001. 4

5 Ld. LONOVICS, 1851. 4

6 Ld. OSzKKt Fol. Hung. 1917. LONOVICS, 1855. 4

7 Uo. 4\ 4

8 LONOVICS, 1851. 32. 4

9 Teleki József (1790-1855), 1840-től koronaőr, 1842-1848 között Erdély kormányzója, a MTA első elnöke. 5

0 Az esztergomi érseki szék 1831-től üresen állt; 1838 decemberében nevezték ki Kopácsy József veszprémi püspököt prímássá, beiktatása azonban sokáig elhúzódott; erre céloz Ixmovics. BALOGH—GERGELY, 1993. 40. 35