Levéltári Szemle, 59. (2009)
Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BUSKU ANITA ANDREA: Lonovics József Csanádi püspök és a „váradi-rozsnyói vita" 1840-ben
Lonovics József csanádipüspök és a „váradi— rozsnyói vita" 1840-ben a protestánsok számára a vallás terén ez az ügy a leginkább sorsdöntő, azonban a katolikus elvek alapján szintén lényeges, így érthető, ha jelentős indulatokat gerjeszt. A teljes szövegben az ellentétes szemléletek ütköztetését kísérhetjük figyelemmel; ami az alsótábla érvelésében a reverzáüs törvénytelen volta mellett szól, az Lonovics interpretációjában az egyház kegyes bánásmódjából eredő, egyébként jogi alapokat nélkülöző eljárás. Ez a mondat egymagában jellemzi a reformkori küzdelmek eltérő értelmezéseit. A liberális szempontok szerint a katolikus egyháznak semmi joga megszabni az emberek cselekedeteit, szabályozni életviszonyaikat, míg a konzervatív álláspont a katolikus egyház primátusát hirdeti, az ősi, Szent Istvántól eredő jogok máig ható érvényességét. Az idézett törvénnyel kapcsolatban ugyancsak ez a kettős látásmód jellemzi a diétát: míg a reformerek törvénytelennek minősítik a reverzálist, mert azt nem említi a cikkely, a klérus legálisnak találja a tiltás hiánya miatt. Az 50 évnyi intervallum során kialakult úzus szintén olyan momentum, amelyet az eltérő szemlélet különbözőképpen értékel. Az alsótábla, mint láttuk, annak igazolásául citálja a kialakult gyakorlatot, hogy ami félszázadig jól működött, annak nincs szükség, igény vagy lehetőség a bolygatására; vagyis a katolikus érvrendszer változtathatatlanságát hangsúlyozó elemére támaszkodik. Az alapvető tétel, mi szerint a 26. tc. az 1606. évi bécsi és az 1647. évi linzi békekötéseken alapult, eddig nem vonatott kétségbe, most viszont igen. A korábbiaktól eltérő értelmezés abból fakad, hogy a karok és rendek másképp definiálják a jogszabály bizonyos részeit a század közepén, mint tették azt a századforduló környékén, ugyanakkor egyéb jelentéséhez ragaszkodnak. Igazának alátámasztásaként a 13. paragrafus szöveghelyére, (a szakasz más sorait illetően) az alsótábla egyik legtöbbször hangoztatott érvére hivatkozik, amely valóban a katolikus álláspontot védelmezi. 3 4 A csanádi püspök aláhúzza: a vonatkozó „praxist" nem lehet semelyik, így a 26. tc. „magyarázásának" sem tekinteni, hiszen nem legális eredetű, hanem kompromisszum eredménye. A bécsi és linzi paktumok emlegetése többéves múltra tekint vissza. Kölcsey például már 1833. február 4-ei naplóbejegyzésében a következő szavakkal szólt a békekötésekről: „Milly változás! Mikor a linczi békét, s a bécsi szerződést még vérrel kellett kiküzdeni, ki merte volna jövendölni, hogy 1833-ban a magyarországi gyűlésen a Luther és Calvin fijai hallgatva nézik, mig a Pázmán hitének sorsosi, érettek egymással vetekedve szólanak?" 35 Elesszemű költőnk már ekkor pontosan látta a katolicizmus szimbolikus, feudalizmust konzerváló voltát, és a vallási alapon nyugvó csatározásokat a polgárosodás egy-egy lépcsőjének tekintette: „Ebből vívás lőn; s nem vívás a rómaiak és protestánsok közt; de vívás a római papság, s a római egyházhoz tartozó világiak közt." 3 6 Lonovics úgy véli, bármikor, akár ötven év múlva is elfogadható, sőt helyeselhető egyházi vezető számára olyan cselekedet ellenzése, „mellyet az egyházi szabályok tiltanak, a' polgári törvény pedig nem parancsol." Különbséget tesz a házasság egyházi és polgári vonatkozásait illetően, azonban interpretációja szerint Lajcsák mindkettőnek igyekezett megfelelni, így nem vonható felelősségre. 3 7 Nem mulasztja el az arra utasító protestáns doktrínát felidézni, amely a rendelkezésektől eltérő eljárásra, a haldokló gyermekek áldásának tilalmára buzdít a keresztelés terén. E tanítás a polgári gondolkodással és a törvényi szabályozás szellemével tökéletesen ellentétes — Lonovics a tiszai kerületek által beterjesztett, ezen a helyze3 4 „Mivel a katholikus vallásról való áttérés a békekötések értelmében bevett evangélikus vallások bármelyikére a katholikus vallás elveivel ellenkezik", ld. OH, 1836-1868. 176-177. 3 5 KÖLCSEY, 1848. 63. 3 6 Uo. 62. 3 7 Hermann Egyed némileg mentegető megfogalmazása szerint Lajcsák rendelkezésének hátterében a bihari terület jelentős protestáns lakossága, ennek következtében a gyakori vegyes házasságokból eredő súrlódások, illetve az a rudat állt, hogy „a kormány úgysem engedte volna folyamodni a római engedélyért". Ld. HERMANN, 1973. 390. 33
