Levéltári Szemle, 59. (2009)
Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BORBÉLY TAMÁS: Alexandersohn Jonathán hejőcsabai rabbi peranyaga
Alexandersohn Jonathan hejőcsabai rabbi peranyaga felszólította a megyét, hogy az ügy megvizsgálására alkalmas tanúkat és okmányokat szükség esetén hatósági közbenjárással állítsák elő, és bocsássák a kiküldött rabbik rendelkezésére. 3 3 A csabai hitközség képviselői érzékelték a rájuk nehezedő erős világi és egyházi nyomást, amely kétségbe vonta első eljárásuk jóhiszeműségét, alapvető tisztességét. A második egyházi eljárás ítélete Miután a második eljárás bírái elvégezték feladatukat, kiegyezést akartak kieszközölni a két fél között, mert feltehetőleg féltek formális ítéletet hozni. A rabbik vélhetően nem szerettek volna a szigorú és mélyen tisztelt Szófér Mózesnak ellent mondani. 3 4 Ezt a feladatot végül csak akkor merték felvállalni, amikor Kohn Schwerin Götz elvállalta az elnökséget. Kohn Schwerin maga is országosan ismert rabbi volt, aki már többször ellent mert mondani Szófér Mózesnak. A lefolytatott vizsgálatok alapos áttanulmányozása után végül Kohn Schwerin Götz a következő eredményre jutott: „... kimutatta, hogy még az esetben is, ha azok [ti. a tanúvallomások] igazak lennének, a zsidó vallásos szabványok értelmében nem szolgáltatnak jogalapot a hozott ítéletre. Alexandersohn a kérdéses esetekben vagy szigorúan a vallásos intézkedések szerint vagy pedig azoknak enyhébb, de azért megengedett fölfogása szerint és úgy járt el, hogy csak az előítélet találhatott azokban gáncsolni valót." 3 5 Ezzel együtt azt is kimondták, hogy az első eljárás rabbijai — akiknek feladata pusztán a tanúvallomások felvétele lett volna — részrehajlónak mutatkoztak, túlléptek hatáskörükön, amiért a jegyzőkönyv végén elmarasztaló ítéletet hoztak. Nem sokkal később Kohn Schwerin már további, egyértelmű bizonyítékot is talált. Baján két tanú kereste fel, akik hajlandóak voltak tanúskodni Alexandersohn ártadansága mellet. Emellett Krieshaber paksi rabbi egyik fia is jelentkezett, hogy az ő nevében a csabaiak hamis vádakat terjesztettek Alexandersohn ellen. 3 6 Miután az új tanúkat is szabályszerűen kihallgatták, Kohn Schwerin levélben értesítette Rosenthal Salamont és Ullmann Gábrielt, a pesti hitközség elöljáróját. Ez a két előkelő ember megbízta Kohn Schwerint egy újabban összehívandó rabbi-testület elnökének, aki ezt elfogadta, majd a három eddigi ítélethozataltól tartózkodó rabbi is beleegyezett az újabb részvételbe. Még egy rabbira szükség volt ahhoz, hogy páradan számban legyenek, ezt a tisztet végül Oppenheimer Simon pesti hitközségi ülnök töltötte be. 3 7 Miután az újabb tanácskozások az elöljáróság színe előtt rendben lefolytak, kimondták az Alexandersohnt rehabilitáló ítéletet, amely valamennyi ellene felhozott vádat hamisnak és alaptalannak mondta ki, őt pedig képesnek nyilvánított arra, hog}' a rabbi-hivatalt betöltse. Alexandersohnt csak azért fedték meg, mert néha izgatottságában illeden volt országos hírű, tekintélyes rabbikkal szemben. Ezen felül arra is kötelezték, hog} 7 — ha lehetséges — rituális kérdésekben csak akkor használja az enyhébb gyakorlatot, ha az az általánosan elfogadott gyakorlatnak és nem pedig egyes rabbinikus tekintély nézetének felel meg. 3 8 3 3 Vö. KOHN, 1898-1899. 20. 3 4 Vö. uo. 20-21. 3 5 Vö. uo. 21. 3 6 Vö. uo. 22. 3 7 Uo. 22-23. 3 8 KOHN, 1898-1899. 23. 19
