Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - MŰHELYMUNKÁK - BORBÉLY TAMÁS: Alexandersohn Jonathán hejőcsabai rabbi peranyaga

Alexandersohn Jonathan hejőcsabai rabbi peranyaga Löw Eleázár abaújszántói rabbi korábban személyes konfliktusba is került a csabai rabbival, és a bírói tisztet betöltött rabbikat is ő nevezte ki. Mint általában mindenki, ő is megemlítette Alexandersohn szónoki tehetségét, amit ő „hízelkedő" beszédnek tartott, és mármár mint sátáni jelet említett. A rabbiban — mint mondta — „semmi Isten félelem benne nintsen,"

2

2 és gonoszságában másokat is igyekezik letéríteni az isteni útról. A rabbit a megszületett döntés után tilos „rabbinusnak" vagy oktatónak nevezni, ehelyett inkább a „tisztátalan" titulus használandó. Az abaújszántói rabbi külön kiemelte a lélek halhatatianságának megkérdőjelezését, hiszen Alexandersohn — mint írta — lényegében „... az egész Szent írást ez által meg tagadja nyakassan és ingerlő képen..."

2

3. Lőw Eleázár levele a következő felszólítással végződött, ami mutatja a csabai rabbi elleni érzések mélységét: mint gonosz csábítót „... gyűlöljék ezek a Teremtő ditsőségére."

2

4 A balassagyarmati rabbi, Asch Meier

2

5 hasonlóan vélekedett Alexandersohnról az ítélet után. Sajnálatát fejezte ki azért, mert korábban ajánlólevelet adott ki a bűnösnek, igaz, akkor még nem is sejthette azt, hogy valójában „... nem érdemes hogy Rabbi hivatalt viselhessen "

2

6 A balassagyarmati rabbi — akit Szófér Mózes legkiválóbb tanítványai között tartottak számon — szintén a lélek halandóságának hirdetését emelte ki, mint a hejőcsabai rabbi legfőbb vétkét. Hirsch Heller rabbi szintén igen elítélő hangon írta le véleményét. A neves Talmudtudós korábban szintén közveden kapcsolatba került a rabbival. Amikor Bonyhádról távozni készült, akkor pályázott Alexandersohn az ő megüresedő helyére. Bonyhádon majdnem meg is választották, mint esett róla szó, Hirsch Heller állta ennek útját, miután megparancsolta a helybélieknek, hogy addig ne merészeljék megválasztani, amíg az a megfelelő okmányait be nem mutatja. Hirsch Heller azt is leírta, hogy amikor közte és Alexandersohn között ez az eset lezajlott, a poroszországi rabbi már ,,... több hazug és halladan kinyilatkozásokkal..."

2

7 is előállt. Teitelbaum Mózes, a magyarországi haszidok kiemelkedő vezéralakja és Szófér Mózes is hasonlóan kemény szavakkal ítélte el Alexandersohnt. Ez a példa is bizonyítja, hogy milyen problémamentesen összefogott egymással a haszidizmus és az ortodoxia, ha — vélt vagy valós okok miatt — vallási előírások megszegését és állítólagos eretnekségeket hirdető rabbik léptek fel. Teitelbaum Mózes és a többi rabbi leveleiből nem az tűnik ki, hog}' a rabbik Alexandersohnt esedeges reformer nézetei miatt ítélnék el, az ellene felhozott vádak ugyanis jóval túlmutatnak a reformer álláspontokon. A lélek halhatatianságának tagadása például erőteljesen ellenmondott minden zsidó tanításnak, akár a hászkálá hatása alatt állt, akár nem. Úgy gondolom, ennek jegyében a felsorolt rabbik nem Alexandersohn vélt vagy valós reformnézetei ellen emelték fel a hangjukat, hanem a bárminemű zsidó tanítással gyökeresen szemben álló nézetei miatt, amelyeket a tanúvallomások által ismertek meg. 2

2 BAZMLIV. 501

/е. 1838. évi 2555. sz. 2

3 Uo. 2

4 Uo. 2

5 Eisenstädter Majer/Asch Meier: a hasonnevű jókai rabbi unokája, Sasváron született. Kismartonban és Pozsonyban tanult Szófér Mózesnál, akinek kedvelt tanítványaihoz tartozott. Előbb Baján, majd Balassagyarmaton működött, 1833-tól pedig Ungváron. BAZML IV. 501

/е. 1838. évi 2555. sz. 2

6 BAZML IV. 501

/е. 1838. évi 2555. sz. 2

7 Uo. 17