Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - KILÁTÓ - HOLLÓSI GÁBOR: Új-Zéland levéltári törvényének tanulságai

Hollósi Gábor akkor is, ha ezzel a levéltári anyag védelme gyengülhet meg —, amikor továbbra is mellőzi a megtorló intézkedéseket. Más kérdés, hogy a PRA vétségért bünteti, aki köziratot megkárosít vagy aki a köziratról másként rendelkezik, illetve másként semmisíti meg azt, mint ahogy a levéltári törvény elrendeli, valamint aki elmulaszt eleget tenni a PRA bármely rendelkezésének vagy az utasításoknak, amelyeket annak alapján adtak ki. Az említett vétségeknek szándékosan és gondadanságból elkövetett alakzata is van; a bírság egyén esetében nem haladhatja meg az 5.000, más esetben a 10.000 dollárt, ezenkívül, a károkozó személyt a bíróság eltilthatja az Új-Zéland Levéltárához való hozzáféréstől annyi időre, amennyire helyesnek tartja.

2

6 Ha azonban mégis például szolgálna a PRA, akkor is kérdés marad, hogy egy ilyen büntetési tételnek mennyire lenne visszatartó ereje hazánkban, ahol az iratkezelés kultúrája sajnos jóval alacsonyabb színvonalú. 9. Új-Zéland levéltári törvényének tanulságai Az alábbiakban összefoglaljuk röviden, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket a hazai viszonyokra vonatkozóan érdemes átgondolni a PRA fényében, és ahol a szabályozás tekintetében az új-zélandi minta követendő példa lehet. • A levéltári intézményrendszer hatékonyságának növelése érdekében a Legfőbb Levéltáros intézményének bevezetésére hazánkban is szükség lenne, akinek hivatala a levéltár, mint szakhatóság hatósági jogkörének a letéteményese lehet. • A fenti pontból következik, hogy a levéltárat valódi intézkedési joggal kell felruházni, vagyis intézkedéseinek normatív erőt kell kapnia, hiszen nem lehet folyamatosan a szabálysértési eljárás megindításával, az „ultima ratio" eszközével fenyegetőzni. A közbülső eszközrendszer (határozathozatal és fellebbezés) hiányzik. • A magyar levéltári rendszer még mindig szorosan a megyei szinthez kötődik, holott számos állami intézménynek regionális szervei vannak (például Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal). Igény lenne tehát regionális szinten is általános levéltárra, ám ezek létrehozását pillanatnyilag maga a Ltv. akadályozza. • A kutathatóság szabályait ádáthatóbbá kellene tenni, amelyhez egyrészt a nem törvényi szintre tartozó joganyagot a Ltv-ből ki kell vonni, másrészt a szabályrendszert — természetesen a lehetőségek keretei között — egyszerűbbé kell tenni. • A Ltv. fogalmi rendszerét is szükséges módosítani, azt mindenekelőtt a közfeladatot ellátó szerv fogalmával kell kiegészíteni. A Ltv. hatályát nem lehet lebegve hagyni. • Figyelemre méltó a PRA üzleti szemlélete, a finanszírozási gondokkal küzdő hazai intézmények részére a saját bevételek lehetőségét szélesebb körben biztosítani kellene. • A kisebbségeink történelmi emlékezetének megőrzése valamennyiünk közös ügye, így a kisebbségvédelemnek bizonyos szinten a Ltv-ben is meg kell jelennie. Mindennek nemcsak elvi, hanem gyakorlati jelentősége is lenne, hiszen így az országunk területén élő kisebbségek dokumentációs központjainak a helyzetét is világosan rendezni lehetne. 2

6 PRA 61 és 62 versus 1950. évi 29. tvr. 31.§ és 32.§. Ld. még: 1947. évi XXI. tv. 52.§. 12