Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 4. szám - KILÁTÓ - HOLLÓSI GÁBOR: Új-Zéland levéltári törvényének tanulságai

Hollósi Gábor rendelkezést találunk a magyar jogszabályban is. A Levéltári Tanács munkájáról a miniszter éves jelentésben számol be, amit a miniszternek a képviselőház elé kell terjesztenie.

1

7 6. A kutathatóság kérdései A Ltv. egyik legnagyobb problémája, úgy vélem, a hozzáférhetőség szinte átiáthatatlan szabályozása: külön rendelékezések vonatkoznak az 1990. május 1 -je után, valamint az 1990. május 2-a előtt keletkezett, illetve a személyes adatokat tartalmazó iratok kutathatóságára, amit még tovább árnyalnak a kutatás céljára, a nemzetközi kötelezettségvállalásra, vagy éppen a kutatást engedélyező kuratórium összetételére vonatkozó szabályok. (Nem szólva arról, hogy a látogatói jegy tartalmáról és meghosszabbításáról törvényi szinten rendelkezni teljesen szükségtelen.) A PRA e tekintetben — amennyiben figyelmen kívül hagyjuk az 1989-1990. évi magyar rendszerváltásból fakadó eltérő történeti hátteret — egyszerűségét és gyakorlati jellegét tekintve példaértékű lehet. Amikor 25 év elteltével a köziratok a Legfőbb Levéltáros felügyelete alá átkerülnek, a közhivatal vezetőjének osztályoznia kell őket aszerint, hogy azok nyílt (open access record) vagy korlátozott hozzáférésűek-e (restricted access record). Korlátozott hozzáférésűvé csak akkor lehet nyilvánítani az iratot, ha arra „jó ok" van, figyelembe véve a Legfőbb Levéltáros vonatkozó szabványát vagy tanácsát is, illetve, ha a hozzáférést jogszabály korlátozza. Ebben az esetben a közigazgatási vezető a Legfőbb Levéltárossal való konzultáció útján meghatározza a korlátozás időtartamát vagy a hozzáférés feltételekhez kötése esetén a feltételeket. Az időtartam, amelyre a hozzáférést korlátozták, a Legfőbb Levéltáros kérésére felülvizsgálható 10 év elteltét követően, és a lejárat előtt meghosszabbítható a közhivatal vezetője által meghatározott újabb időszakra. A korlátozást be kell jegyezni a hozzáférhetőségi nyilvántartásba, ez a második regiszter, amit vezetnie kell a Legfőbb Levéltárosnak. A nyílt hozzáférésű iratokat költségmentesen megtekintheti bárki; az iratot birtokló közhivatal, vagy helyhatóság, vagy engedélyezett iratőrző hely, vagy ÚjZéland Levéltára részére azonban előzetesen kérelmet kell benyújtani.

1

8 7. A PRA fogalmi rendszere Bizonyára logikusabbnak tűnt volna, ha a PRA alapfogalmait már a kezdetén bemutatjuk tanulmányunknak, ám ennél egyrészt fontosabb volt az intézményrendszer felvázolása, másrészt, a rövid definíciókat tartalmazó bevezetés után maga a PRA is csak később, a Legfőbb Levéltáros intézményét követően fejti ki részletesen az alábbi fogalmakat, illetve a hozzájuk fűződő legfőbb levéltárosi jogosultságokat. Új-Zélandon, a levéltári intézményrendszerhez hasonlóan, rugalmas maga a közirat (public record) fogalma is, amely alapvetően azokat az iratokat jelenti, amelyeket közhivatal ügyintézése során képzett vagy fogadott, de bele kell érteni a közirat fogalmába azokat az iratokat is, amelyeket a Főkormányzó rendeletben annak nyilvánított (!), valamint a „kóbor iratokat" is (e fogalmat később értelmezzük). A közirat fogalmába azonban a különleges gyűjtemények (special collection: olyan iratok, amelyeket közhivatal kutatás vagy megőrzés 1

7 PRA 14 és 15 versus 7/2002. (II. 27.) NKÖM rendelet. A kisebbségvédelmi rendelkezések alapja: Treaty of Waitangi (Te Tiriti о Waitangi). Hivatkozza: PRA 7. 1

8 PRA 43-50 versus Ltv. 22.§-26.§. 8