Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 3. szám - IN MEMORIAM - Kovács Béla (BÁN PÉTER)

In memóriám Amellett, hogy a Heves Megyei Levéltárat a levéltári tevékenység kísérleti terepévé tette, Kovács Béla országosan elismert vidéki kutatóhellyé is fejlesztette az intézményt. Igazgatói kinevezésének évében, 1973-ban rögtön két kiadványsorozatot indított el: eg}' évkönyv jellegű periodikát Archívum. A Heves Megyei levéltár közleményei címmel és Tanulmányok Heves megye történetéből elnevezéssel helytörténeti kismonográfiák sorát. Hozzájuk már a következő esztendőben csadakoztak A Heves Megyei levéltár segédletei, majd 1981-től A Heves Megyei levéltár forráskiadványai is. E sorozatok darabjain kívül — amelyeket két évtizeden keresztül mind Kovács Béla szerkesztett, összesen 32 kötetet — olyan, nem kifejezetten levéltári profilú vállalkozások megjelentetésében is meglátta a fantáziát, mint amilyen például a Magyar történelmifogalomgyűjtemény (1980) volt. Nem tartozott a rövidlátóan önző, szűk látókörű és szűkkeblű vag}' éppen hiú igazgatók közé. A szó legjobb értelmében vett, szakmailag képzett, okos menedzser vezető volt, aki tisztán látta, hogy egyedül nem válthatja meg a világot, de még az irányítására bízott levéltárat sem. Ezért használt ki minden lehetőséget arra, hogy a levéltár szakmai dolgozói létszámát növelje, méghozzá — saját emberismereti tapasztalataira támaszkodva — elsősorban minőségi munkára alkalmas fiatalokkal. Míg 1972 elején a Heves Megyei Levéltárban Soós Imrén kívül egyetlen felsőfokú képzettségű levéltáros sem volt, csak két kezelő és egy adminisztrátor dolgozott a keze alatt, addig tíz év múlva Kovács Béla mellett már öt egyetemet (ketten levéltár szakot) végzett levéltáros, két államigazgatási főiskolán tanuló, gyűjtőterületen dolgozó szakelőadó, három kezelő és eg}' adminisztrátor állt levéltári alkalmazásban. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hog}' Kovács Béla nem személyes parancsnokságának alárendelt sorkatonáknak tekintette a levéltár dolgozóit, hanem munkatársaknak, akikkel mindig megosztotta tudását, gondolatait, merész ödeteit. Vallotta és saját munkásságával is azt sugallta, hog}' nem lehet jó levéltáros, aki nem műveli aktívan a történettudomány eg}' vagy több részterületét. Munkatársai egyéniségének ismeretében legtöbbször elvárta, nem pedig kikényszerítette a vállalt feladatok egyezményes határidőkre történő teljesítését, azaz morális kötelezettséggé tette számunkra a precíz munkavégzést. Ugyanakkor természetesnek tartotta, hogy eg}' adott kérdés, feladat minél hibátianabb megoldása érdekében kikérje a levéltárosok véleményét, és akkor sem sértődött meg, ha kollégái más nézeteket vallottak. Még az is előfordult, hog}' saját tudományos hipotéziseiről avagy kész tanulmányairól egy-egy nála 15-20 évvel fiatalabb beosztottjától kért véleményt. Problémaérzékeny gondolkodásmódjával iskolát teremtett, amely eleven táptalajra talált a '70-es és a '80-as években felnövekvő levéltáros nemzedék számos tagjában. Ennek eredményeként szervezett meg sikeresen a levéltárban nem eg}' közös, ún. csapatmunkát, legyen szó iratátvételről, raktári rend átalakításáról, selejtezésről, kiállítások rendezéséről, forráskiadványok vagy más tudományos produktumok készítéséről. Már többször utaltam arra, hog}' Kovács Béla újszerű gondolatai, céljai és a Heves Megyei Levéltárral elért eredményeinek híre és hatása átsugárzott szűkebb pátriája közigazgatási határain. Merész kezdeményezései szinte sokkolták nem eg}' régi levéltáros vagy igazgató kollégáját, de idővel egyre nőtt azoknak a levéltárosoknak a száma — és nemcsak a nyílt eszű fiatalabb generáció körében —, akik fogékonyan reagáltak a „helyi állóvizek" megbolygatására. Ezzel a pozitív irányú befogadói változással összefüggésben mind több országos befolyással rendelkező állami és társadalmi szervezet bízta meg jelentős feladatokkal, illetve választotta tagjai vagy vezetői közé. A szakminiszter tanácsadó testületeként működő Levéltári Tanácsnak 1974-től három cikluson keresztül aktív résztvevője volt, amikor pedig — 1980-ban — sor került a levéltárak szakfelügyeleti rendszerének megszervezésére, akkor mint egyik kinevezett szakfelügyelő kezdettől és több mint egy évtizedig folyamatosan el93