Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 3. szám - MÉRLEG - A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1919—1926) Szerk. és a bev. tanulmányt írta: RESS IMRE. (Ism.: SOMOGYI ÉVA)

Mérleg Ugyanígy emberileg megragadó számomra Károlyi Árpád heroikus küzdelme egy ún. „Nemzetközi Levéltári Tudományos Intézet" létrehozásáért. E ten

7 az idők során változott, de lényegében azt tartalmazta, hogy az utódállamoknak történt iratátadások után Bécsben maradt állagokat egy nemzetközi szervezet gondozza. Az a Károlyi Árpád, akinek Thallóczyhoz írt levelei az 1910-es évek eleje óta tele voltak panasszal, öregsége, elhatalmasodó betegsége, csökkenő munkaképessége miatt, a felbomlás után reaktiváltatja magát, és fantasztikus munkakedvvel írja újabb és újabb elaborátumait, gratis; a reaktivált tisztviselő nem kér és nem kap munkájáért honoráriumot. A szakmai meggyőződés vezeti. Az a Károly Árpád, aki korántsem volt mentes a kortársaira olyannyira jellemző, a szomszéd szláv népekkel szembeni magyar felsőbbrendűségi tudattól, amikor a levéltár egységének megőrzéséről volt szó, együtt akart működni szomszéd államokbeli kollégáival. Elgondolása szerint a Nemzetközi Levéltári Tudományos Intézet nemcsak a üquidáció szakszerűségét szolgálta volna, hanem „egy más, magasb kategóriájú tartós jó eredményt is vonna maga után: a Bécstől keletre eső nemzeti államokat, ezek intelligenciájának egy részét erős szellemi szálakkal kapcsolná egymáshoz". Az osztrák békeszerződés — mint ismeretes — végül is az osztrák állam területén lévő közös vagyont, benne a levéltárakat, udvari muzeális gyűjteményeket osztrák tulajdonnak nyilvánította. Magyarország a párizsi békekonferencián megkísérelte az osztrák békeszerződés utólagos korrekcióját. A bécsi magyar levéltárosok már a békeszerződés aláírásának másnapján készítettek egy tervezetet, amely tulajdonképpen már tartalmazta azokat az alapelveket, amelyekre majd a badeni megállapodás is épült. Ennek lényege: Magyarország kész magyar kulturális tulajdonnak számító levéltári anyagot is Bécsben hagyni, ha Ausztria elismeri a közös levéltárak közös tulajdonát. A publikált iratok tükrözik, hogy a nemzetközi viszonyok, Ausztriának a többi utódállammal alakuló kapcsolatai, továbbá Magyarországgal fennálló területi vitája hogyan korlátozta a társtulajdonosi jog gyakorlati érvényesítésének lehetőségét. Csak tisztelettel lehet szólni a kötet összeállítóinak és szerkesztőjének roppant körültekintő anyaggyűjtéséről és elemzéséről. A bevezető tanulmány a kötetben közzétett iratokon túl felhasználja a korszakra vonatkozó, publikált általános diplomáciatörténeti iratokat és rendkívül gazdag szekunderirodalmat, amelynek alapján a levéltári vagyon ügyének alakulását, diplomaták, pénzügyi szakemberek, a kultúra irányítói álláspontjának módosulásait, változásait követhetjük nyomon, A döntő fordulat 1923 áprilisában következett be, ezt a kö%ös szellemi tulajdon fogalmának megalkotása, majd elfogadtatása hozta meg: eszerint a közös levéltárak összes olyan anyaga, amely 1526-1918 között keletkezett a központi államigazgatás és a magyarországi hatáskörű hivatalok működése során, Ausztria és Magyarország megoszthatatlan és elidegeníthetetien közös szellemi tulajdonát képezi. Ausztria megkapta a közös levéltári anyag őrzésének, kezelésének és igazgatásának jogát, Magyarország pedig állandó levéltári delegációkat létesíthetett a bécsi közös levéltárakban; a delegációk tagjai nemcsak az biztosítják, hogy a magyar kutatók éppúgy hozzáférhetnek a levéltári anyaghoz, mint osztrák kollégáik, hanem beleszólhatnak az iratok selejtezésébe, átrendezésébe és a kutatási időhatár módosításába. A végül 1926-ban kormányközi megállapodásként aláírt badeni egyezményt Ress sikertörténetnek tartja: nemcsak azért, mert a kutatás szabadságát biztosította egy olyan korszakban — a két világháború között —, amikor az újonnan született nemzetállamok a térség kutatóinak munkáját általában korlátozni kívánták, hanem azért is, mert a kulturális örökség fogalmát megszabadította a merev területi megfeleléstől, elismerte egy állam jogát a saját területén kívül eső szellemi tulajdon használatára. Olyan kívánalmakat és lehetőségeket 64