Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - IN MEMÓRIÁM - Barta László (LABÁDI LAJOS)

In memóriám ság, a helytörténet iránt érdeklődők irányába nyitott létesítménnyé, tudományos műhellyé. Ennek szellemében rendeztük az első levéltári nyílt napokat, amelyből utóbb kinőtt a máig élő, évenként megrendezésre kerülő levéltári napok rendezvénysorozata. Nemcsak szervezte, hanem maga is művelte a helytörténeti kutatást és írást. Több könyv, helytörténeti kiadvány szerzője, társszerzője; alapvető tanulmányokat készített Szentes város és Csongrád megye történetéből. Tudományos közleményeinek száma megközelíti a félszázat. Legfőbb kutatási területe a reformkor és az 1848—1849. évi forradalom és szabadságharc története volt, de foglalkozott legújabb kori témákkal is. Legfontosabb munkái: A szentesi örökváltság 1836\ Az 1828. évi országos összeírás Csongrád vármegyében, Szabad Szentes városának képviseleti és igazgatási rendje 1837— 1840; Szentes igazgatása az 1848/49-es forradalomban, Csongrád az 1848/49-es forradalomban, A Lakos-gyilkosság (Virágos Istvánnal); Az 1956-os forradalom Szentesen. Ezek mellett részt vett több helytörténeti monográfia és forráskiadvány összeállításában. 1979-től bekapcsolódott a külföldi levéltárakban folyó hungarika-kutatásba. A Vajdasági Levéltárban három alkalommal, a spanyolországi levéltárakban nyolc alkalommal végzett gyűjtőmunkát, számos értékes dokumentummal gazdagítva a Csongrád Megyei Levéltárat és a Magyar Országos Levéltárat. Az e tárgyban megjelent fontosabb munkái: Spanyol hősök Buda ostromában 1686-ban (Békési Elet, 1986. 4. sz,); Spanyol kövejelentés Szeged visszavívásáról (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1988. 1. sz,); Gyula 1695. évi visszavívásának dokumentumai a Spanyol Államtanács irataiban (Békési Élet, 1989. 2. sz.); A spanyol hungarika-kutatás története (Levéltári Szemle, 1989. 2. sz.) Hivatali elfoglaltságai mellett a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Levéltárosok Egyesülete, a Hajnal István Kör, a Szegedi Akadémiai Bizottság, az Erdélyi Szövetség és sok más társadalmi szervezet tagja, vezetője volt. Szentes kulturális életében és közéletében betöltött kiemelkedő szereplését a városi képviselő-testület 1997-ben Pro Urbe-díjjal ismerte el. Noha igazgatói kinevezésekor 16-18 évvel idősebb volt munkatársainál, az első naptól meghonosította a tegező nexust, biztosítva ezáltal a közveden, családias légkört a szentesi levéltárban. Igazgatóként nem húzta ki magát semmiféle munkából, a nehéz fizikai munkának számító iratpakolásból sem. Az sem zavarta, hog)

7 a környező intézményekben „diplomás trógereknek" neveztek bennünket. Szakmai ötleteinket legtöbbször elfogadta, magáévá tette; különmunkáinkat nem gátolta, inkább támogatta, segítette. Tömören szólva: hagyott bennünket dolgozni! Nag)

7 dolog volt ez, ismerve más intézmények gyakorlatát. Az elmúlt év decemberében meghívtuk a régi levéltári dolgozóinkat egy családias összejövetelre. Barta Laci ekkor volt közöttünk utoljára. Hosszan tartó betegeskedés után, 2009. április 29-én elragadta a halál. Tudta, hogy komoly betegségéből nincs felépülés, ennek ellenére kiegyensúlyozott nyugalom, békés beletörődés áradt belőle. Bizonyára átgondolta, hogy mindent megkapott az élettől, amire egy ember vágyhat: tudást, szakmai sikereket, közmegbecsülést, odaadó, szép feleséget, négy gyönyörű gyermeket, hű barátokat és cimborákat, segítőkész, szerető munkatársakat. Szeretnénk remélni, hogy ezek voltak utolsó gondolatai, és megbékélt lélekkel indult el abba a másik világba. Labádi Lajos 94