Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - VITA - TAKÁCS TIBOR: Sancho Pankától az álmokpalotájchg. néhány megjegyzés a levéltárról

TAKÁCS TIBOR SANCHO PANZÁXÓfL AZ ÁLMOK PALOTÁJÁIG: NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A LEVÉLTÁRRÓL Gyáni Gábornak a Levéltári Szemle 2008. évi 3. számában megjelent írása

1 a levéltárakról való gondolkodás új módjait villantja fel. Csak remélni lehet, hogy az ennek nyomán kibontakozó vitába minél több levéltáros és levéltárban kutató történész bekapcsolódik, és élénk szakmai eszmecsere bontakozik ki az intézmény helyéről, szerepéről, működéséről és jövőjéről. Vagyis — egy mostanában divatos és felkapott, ám ettől még távolról sem irreleváns fogalommal élve — a levéltár és a levéltáros identitásáról. 1. Gyáni Gábor írása — mint mindig — most is nagy vitát kavart. Vag)' mégsem? Nagy Sándor hozzászólásának elején feltett „költői kérdést" — tudniillik, hogy „érvényesíthetők-e egyáltalán a historikusok diffúz, az egymást váltó paradigmák és historiográfiai »fordulatok« bűvöletében támasztott elvárásai az archívummal szemben?"

2 — már Gyáni is feltette írása végén. („Elvárható-e vajon, hogy a levéltár elébe siessen a — tegyük hozzá, többnyire szórványos — fend kutatói igényeknek?")

3 Nyomban választ is ad: „Aligha". Mert vállalhatatlanok az ezzel járó terhek és bizonytalan az egész átalakítás kimenetele is.

4 Katona Csaba terjedelmes válaszának

5 a lényege szintén megegyezik Gyáni írásának ezzel a végkövetkeztetésével. Mi akkor a vita tárgya? Talán az a Gyáninak tulajdonított állítás, hog}

7 a történésznek nem érdemes, nem is kell levéltárba járnia, valamint az (az előbbivel egyébként ellentétes igény), hogy a levéltári anyagot a történészek szája íze szerint kell átalakítani, azaz a levéltáros kutasson a történész helyett? Bevallom őszintén, többszöri újraolvasás után sem találtam rá, hol állít ilyeneket a szerző. Katona Csabát idézve: a hozzászólók mintha szellemekkel viaskodnának. Mindezeket inkább csak az érdemi vita elmaradása miatt teszem szóvá. A válaszok ténye és tartalma azonban mindenképpen figyelemre és értelmezésre méltó: miért váltott ki egy hipotetikus problémafelvetés ilyen reakciókat (sőt indulatokat)? Miért érzik úgy egyesek, hog}

7 a levéltáros kollégák mellett kellene szót emelniük, hogy meg kellene védeniük a mundér becsületét? Miért olvassák ki e rövidke írásból, hogy a levéltárat vagy a levéltárosokat támadja, támadják valaki(k)? Mindez véleményem szerint összefüggésben áll azokkal a kételyekkel és aggodalmakkal, amelyek levéltári tevékenységben és a levéltárosi szakmában jelentkeznek. Hogy mindjárt elhárítsam az esedeges támadásokat, jelzem, ezeknek a kételyeknek és aggodalmaknak a létezéséről Pierre Nora tájékoztat a levéltárak helyéről és szerepéről szóló írásában.

6 Ám érzékelhetik maguk a szakmabeliek is: talán nem véleden, hog}

7 pár éve az akkor — szintén — megújult szerkesztőséggel felálló Levéltári Szemle első számát éppen a jeles francia történész írásával indította. De mi állhat a levéltáros identitásának elbizonytalanodása (szándékosan nem válságot írok) hátterében? 1 GYÁNI, 2008. 2 NAGY, 2009. 25. 3 GYÁNI, 2008. 8. 4 Uo. 8. 5 KATONA, 2009. 6 N

ORA

, 2006. Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. sz. 61-32.