Levéltári Szemle, 59. (2009)

Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - FEHÉR CSABA-HORVÁTH J. ANDRÁS: Egy irattípus krónikus állapotban: a kórlapok

Egy irattípus krónikus állapotban: a kórlapok azonban, azt, hogy ki határozza azt meg és mely szakágazatok, ill. irattípusok esetében, a törvény homályban hagyja. A „nem tudományos jelentőségű" egészségügyi dokumentáció esetében pedig az őrzési idő lejártával annak megsemmisítését írja elő. A betegdokumentáció 1997. évi törvényi rendelkezésével ellentétesen született meg az az 1999. évi miniszteri rendelet, amely a kórlapokat nem selejtezhetőnek, hanem helyben megőrzendőnek nyilvánítja — hallgatólagosan eltekintve ugyanakkor a törvény által „tudományos jelentőségű"-nek minősíthető ügyiratoktól.

5 Jóllehet e rendelet hatálya a 335/2005. sz. kormányrendelet folytán 2007. január l-jével megszűnt, mégis számos fővárosi, vagy pl. a Nógrád megyei kórházak továbbra is a 9/1999. évi rendeletet veszik figyelembe saját irattári terveik elkészítése során (pl. Szent János Kórház, Nyíró Gyula Kórház, Dr. Kenessey Albert Kórház, stb.). Az 1952. évi rendelkezés értelmében a közlevéltáraknak jelen pillanatban is — elméletileg 1971-ig — iratátvételi kötelezettségük áll fenn, mindazonáltal nyilvánvaló a jelenlegi helyzet tarthatadansága. Egyértelmű, hogy elengedheteden új, a kialakult helyzetet tisztába tevő jogszabály megalkotása, érdemi megoldási módozatok lehetőségeinek feltárása.

6 Tárgyi-tartalmi jellemzó'k A hivatkozott jogszabályok konzekvensen elkülönítik a kórtörténet lapokat (kórlapok) az egyéb betegdokumentációtól, — pl. a zárójelentésektől, a betegfelvételi jegyzőkönyvektől, az elbocsátó igazolásoktól, avagy „a képalkotó diagnosztikai eljárással készült felvételek" körétől. A valós helyzet azonban az, hogy a beteggondozó intézményekben ennek ellenére mégis, lényegében egyfajta személyi dossziérendszerben, többnyire a betegek elbocsátásának időadata szerint — nem pedig az irat keletkezési ideje szerint! — együtt őrzik valamennyi kezelési irattípust. A hosszútávú megőrzés, az érdemi iratértékelés szempontjából ez okozza — az anyag terjedelme mellett — a legfőbb nehézséget. Jóllehet az országosan fennmaradt betegdokumentáció óriási terjedelme miatt kevés esély van rá, hog}' az egységes jellegű személyi dossziék a béltartalom alapján értékelésre kerüljenek, nem érdektelen mégsem látnunk, hogy ádagos esetben milyen irattípusokat is rejt „a kórlap" avagy kórtörténeti lap, s melyek ezek forrásértékei. Az irattípus közkeletű elnevezése nem a legpontosabb, hiszen a kórlap valójában nem eg}' meghatározott irattípus, hanem több irattípus gyűjtőkategóriája. A fekvőbetegekről készített kórlapokban található adatokat, ill. irattípusokat, forrásérték szempontjából nagyjából öt csoportra oszthatjuk.

7 Ezek: 1. a kórelőzményre és klinikai szempontból releváns életmódadatokat tartalmazó iratok (anamnézis) (pl. beleegyezési nyilatkozat, betegtájékoztatási nyilatkozat, beutaló, felvételi bizonylat, nyilatkozat gyógykezeléshez, nyilatkozat műtéthez, OEP-igazolás, önkéntes felvételi kérelem, ruha- és értékleltár, stb.); 2. a diagnosztikai adatokat rögzítőkre (leletek), amelyekben diagnosztikai szakonként egyes vizsgálati fázisok státuszadatai találhatók (pl. röntgen-lelet, laborlelet, laborösszesítő, EKG-lelet, audiogram, igénylő vércsoport meghatározás); 5 9/1999. EüM rendelet az egészségiig)' intézmények iratkezelési mintaszabályzatáról 6 Vő.: TAKÁCS, 2002. 41.; FEHÉR, kézirat; BÓDI-G. TORONYI—HAUSEL, kéziratok. 7 Vő.: HORVATHJ.-KÖRINEK, kézirat. 35