Levéltári Szemle, 59. (2009)
Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtő területi munkában. Kerekasztal-beszélgetés. Lejegyezte: HORVÁTH J. ANDRÁS
Szigorú sz abá ly ok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtőterületi munkában Manapság ezeket — gyakran — kiselejtezik. Hadd kérdezzem meg: megakadályozza valaki a megyei levéltárat abban, hogy azt mondja: barátaim, ez az irattári tétel kerüljön be a levéltárba? Hiszen az iratképzőknek csaknem mindegy, hogy hová kerül. Egy probléma merülhet föl: esedeg nem mondhatjuk azt nekik, hogy A/4-es szabvány méretű levéltári dobozban, feliratozva, ilyen és ilyen iratjegyzékkel átadva tegyék meg ezt. Senki nem akadályoz meg engem abban, hogy átvegyem a szociális kérelmeket, bármelyik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzattól. Konkrét példára hivatkozom, amikor megemlítem, hogy pl. az egyik határ menti pénzügyi szerv eredetileg selejtezhető iratait — amelyek különben beszédesen szólnak az összes, a működési területükön jellemző szabálysértésről, bűncselekményről — személyes kapcsolatfelvétel útján gond nélkül meg tudtuk menteni. Azt sem hiszem egyébként, hogy az önkormányzati levéltárak azon funkciói, amelyekről Csóti Csaba beszélt, megszűntek volna: nem szűntek meg. A közigazgatási hivatal ilyen jellegű feladatai nem fedik le a levéltár feladatait. Véleményem szerint a jogszabályi háttér és keretek megteremtésén túlmenően némi levéltárosi kezdeményezésre, effektív munkára is szükség van és akkor működnek a dolgok. MlKÓ: Ez egy jogi kérdés. Lehet, hogy valamely megyei szervnél ez egyelőre még nem kizáró ok, de majd ha a kormányzati iratkezelési felügyelet, illetve a közigazgatási hivatalok kirendelt részlegei jobban megerősödnek, akkor komoly probléma lesz. A MOL többször találkozott azzal a problémával, amikor az illetékes jogi osztályvezetők kerek-perec közölték, hogy márpedig az érvényben lévő szabályzat szerint az érintett iratokat igenis ki kell selejtezni és azok nem adhatók át az illetékes levéltárnak. Ez a tendencia, illetve a jogszabályi környezet ilyen irányú megváltozása a MOL-ban ma már nagyon egyértelműen érzékelhető. Ezért próbáltam úgy bevezetni, hogy mennyire látjátok komoly problémának, hogy a levéltárak ebből a szempontból kiszorulnak az iratkezeléssel kapcsolatos feladatokból? Hamarosan ott fogunk tartani, hogy megállnak teherautók a levéltár előtt, azzal, hogy ezt hozták, itt van, vegyétek át, amúgy meg semmi másba ne szóljatok bele... A baj az, hogy van aki úgy gondolja, hogy el lehet szigorúan választani az iratok kezelését attól, hogy mi a maradandó érték és mi kerül be a levéltárba. Ez most a helyzet, ezt tudomásul kell venni, hogy lassan zárt intézmények leszünk és azt vehetjük át, amit idehoznak nekünk az ajtóba. CSÓTI: Az önkormányzatok esetében azért a személyes kapcsolatok hatnak még... SARUSI: Ha ez így van, akkor viszont mi az értelme a levéltári törvényben a maradandó érték kategóriájának? Szerintetek nincs is ennek már semmilyen kötelező érvénye...? Én azt tartom, hogy egy közirat esetében a levéltáros mondja meg, hogy egy közirat maradandó értékű vagy sem. Ez végül is a törvény logikájából következik. MlKÓ: Igen, — az irattári terv szintjén. HORVÁTH: ÉS csupán véleményezési jogkörben. MlKÓ: Neked a levéltári terv szintjén kell eldöntened, és ha ott már eldöntötted, akkor te később már ne szóljál bele, hogy mondjuk ebből a tételből mégis ezeket az iratokat kiemelnéd, mert ahhoz már nincs jogod. Elfogadtad az irattári tervet, s ezzel jóváhagytad a későbbi konkrét iratátadást is. SARUSI: Akkor viszont használni kell az e tekintetben megszületett 2002. évi OIT-IM közös rendeletet, amibe sikerült beletenni, hog}' a levéltár határozza meg, konkrét esetekben is, hogy mi a maradandó érték; sajnálatos, hogy ezt csak az OIT-rendeletben sikerült eddig érvényesíteni. MlKÓ: Igen, mert az egy másik hatalmi ág... SARUSI: Lehet, hog) 7 ebbe az irányba kellene elmozdulni, nem? Amúgy a jogszolgáltatási szféra aztán messzemenően tartalmazza azokat a szempontokat, amikről a beszélgetés elején 7
