Levéltári Szemle, 59. (2009)
Levéltári Szemle, 59. (2009) 2. szám - GYŰJTŐTERÜLET - Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtő területi munkában. Kerekasztal-beszélgetés. Lejegyezte: HORVÁTH J. ANDRÁS
Szigorú szabályok és új késztetések: lehetőségek és kényszerűségek a gyűjtőterületi munkában SARUSI: AZ egyik fő kérdés tehát ugye, hogy mit is tarthat vissza A levéltár a selejtezési eljárás során. Nem tudom, hogy a jelenlévő kollégák mennyire tudják, hogy volt egy 1958. évi rendelkezés, amely a levéltárak számára lehetővé tette, hogy azok bármely iratot kivonhassanak a selejtezési eljárásból. Sajnos ez a rendelkezés is a dereguláció egyik áldozata lett. Ám azért a levéltárnak ma is van lehetősége a valóban maradandó értékűnek tekinthető iratok megmentésére. Ha az irattári tervben nem szerepelnek általunk megőrzendőnek tekintett ügyirattípusok iratai, amelyekből legalábbis mintát kellene venni, ez azért valahogy megoldható, azt gondolom. Amúgy én is azt érzem, hogy maga a szakma is hozzájárul kissé ahhoz, hogy elzárkózik a minél szélesebb körű mintavétel lehetőségétől. Amikor arról beszélünk, hogy létre kellene hozni az állami levéltári hálózatot, mindenki tudja, hogy ennek hátterében főként az a megfontolás áll, hogy ily módon majd új finanszírozási lehetőségekhez jutunk, s megoldást találunk a szakma súlyos gondjaira. Tudjuk, hog) 7 mennyi a realitása ennek az elképzelésnek. Ennek hangoztatásával elértük viszont azt, hogy már a fenntartók is elgondolkoznak azon, hogy voltaképpen miért is kell nekik állami iratokat is őrizni az önkormányzati levéltárakban. Ami ugye fölveti azt a nem túl praktikus kérdést is, hogy hol is húzható meg a határ állami és önkormányzati iratok között. Egy kerítésterv mennyiben érdekesebb, ha önkormányzati, mint eg)' hagyatéki ügy, ha állami. Ezek nem elméleti kérdések, ezek sajnos a gyakorlati életben, gyűjtőterületi kvóták meghatározása során már érvényesülnek. Valóban kerültek már általunk fontosnak ítélt iratok selejtezésre, amelyekből még mintát se vehettünk. Arra hivatkozva, hogy a mi feladatunk elsősorban ugye az önkormányzati iratok gyűjtése. Szóval itt azért felmerül a szakma felelőssége is. A köziratok értékmódosulása, területi levéltárak feladatai, kötelezettségei... CSÓTI: No jó, szóval szerintem meg „minden másként van". A levéltári rendszer gyűjtőterületi szempontból alapjában véve úgy épül fel, ahogy annak idején a szocialista államszervezethez igazodott. Azt gyűjtjük, amit a hivatal képez. Miért fontos ezt cselekednünk? Mert már a szocialista állam előtti korban is így történt, s ezen iratoknak jogbiztosító szerepe van. No meg azért is fontos, mivel a szocialista rendszer, működési sajátosságai folytán egy csomó mindent összegyűjtött az állampolgárról, ami a kutatási lehetőségek szempontjából nem lehet mellékes. A diktatúrát tehát szeretnie kell a történésznek — mondhatnánk viccesen —, hiszen remek iratanyagot hag)' maga után. Lényeges azonban az is, hogy Magyarországon az összes azt megelőző rendszer is valamilyen mértékben ellenőrzése alatt tartotta az állampolgárt. Adatokat gyűjtött róla. HORVÁTH: NO persze nem társadalomtörténeti megfontolásból; vagyis ezen iratok tartalma azért „a hatalom által kódolt"... CSÓTI: Persze, de felhasználhatóak, ami a kutató számára roppant kényelmes helyzet. Bemegy a levéltárba, előveszi ezekből a korszakokból az iratokat, s a társadalomra vonatkozó adatokat fog bennük találni. 1990-ben viszont olyasmi kezdődött, ami korábban nem volt. Az állam immáron, alapjában véve nem érdeklődik az állampolgár ügyes-bajos dolgai iránt. S visszakanyarodva az önkormányzathoz, véleményem szerint az irattári tervek történeti megközelítés szempontjából, tehát, hog)' milyen és mennyi iratot utalnak az 1990 utáni iratanyagból levéltárba, tulajdonképpen nem rosszak. Na most az arra a kérdésre adandó válasz, hog) r mit is akarunk voltaképpen gyűjteni, ez szorosan kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, hog)' mi is a szerepe manapság a levéltárnak? Fontos itt megkülönböztetnünk a központi állami levéltárat az önkormányzati hálózattól. Úgy gondolom, hogy a magyar állam 5