Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - BALÁZS GÁBOR: A Nemzeti bizottságok és az igazolóbizottságok szerepe a közigazgatás politikai szempontú megtisztításában Pest megyében

hogy az önmagukat „demokratikus pártokként" meghatározó politikai tömörülések Szegeden 1944. december l-jén megalakította a Szegedi Nemzeti Bizottságot. Másnap megalakult e politikai pártok koalíciója, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amely rögtön közzétette programját. Néhány nap múlva Debrecenben, majd egyre több településen alakultak meg a nemzeti bizottságok, amelyek hatásköre szinte az élet minden területére kiterjedt. A baloldali pártok — félve a kisgazdák ellenállásától — nem akarták, hogy a nemzeti bizottságok az állam szerves részévé váljanak. A későbbi hatásköri összeütközések megelőzése érdekében az 1030/1945. ME. sz. rendelet kifejezetten megtiltotta, hogy a nemzeti bizottságok közigazgatási funkciókat gyakoroljanak.

6 A nemzeti bizottságok működése Ezen szervek főhatósága a Belügyminisztérium volt, feladatuk pedig elsődlegesen az volt, hogy állítsák helyre a közigazgatást. A nemzeti bizottságok politikai szervek voltak, az általuk alakított hatóságokat el kellett ismerni minden tisztviselőnek, határozataikhoz alkalmazkodniuk kellett.

7 A nemzeti bizottságok működése az idő múlásával egyre több problémát vetett fel. A tagjaik közhivatalnoki minősítésére vonatkozó rendelettervet például a Minisztertanács nem fogadta el annak ellenére, hogy azok eljárásukban tulajdonképpen annak minősültek. Két év múlva a 10.260/1948. kormányrendelet a nemzeti bizottságot a termelési és földigénylő bizottsággal együtt „helyi közigazgatási szervnek" tekintette, hiszen ez felelt meg a kialakult gyakorlatnak. Mindezek ellenére a nemzeti bizottságok tagjai ellen indított perekben az egyes bíróságok ítéleteikben esetenként olyan álláspontot vallottak, amely ezt nem ismerte el. Ezeknek a döntéseknek az indoklásai a 14/1945. ME. sz. és a 1030/1945. ME. sz. rendeleteknek a bizottságok közigazgatási tevékenységét megszorító részeire támaszkodtak, és tagadták azok közigazgatási tevékenységének jogszerűségét, a tagok igazgatási tevékenységével kapcsolatban azokat felelőssé is tették.

8 Előfordultak olyan sajátos esetek is az országban, amikor a törvények szellemével teljesen megegyező intézkedés miatt végül a bíróság elmarasztalt egy nemzeti bizottságot.

9 Az 1030/1945. számú kormányrendelet kiadására már a harcok után került sor, de az nem vonatkozott a fővárosra. Ennek értelmében az önkormányzati testületeknek továbbra is tagjai maradtak azok a tisztviselők, akik már 1944-ben is tagjai voltak az egyes bi6 BALOGH SÁNDOR-IZSÁK LAJOS-GERGELY JENŐ-FÖGLEIN GIZELLA: Magyarország története 1918-1975. Budapest, 1986. (A továbbiakban: BALOGH-IZSÁK-GERGELY-FÖGLEIN, 1986.) 127. 7 A Magyar Állam szervei 1944-1950. 2. köt. M-Z. Szerk.: ALFÖLDI VILMA, BERÉNYI ILDIKÓ. Budapest, 1985. (Továbbiakban: A Magyar Állam szervei) 516. 8 DR. CSIZMADIA ANDOR: A nemzeti bizottságok állami tevékenysége (1944- 1949). Budapest, 1968. (Továbbiakban: CSIZMADIA, 1968.) 371. 9 A győrszentiváni nemzeti bizottság, május 6-i ülésén elhatározta az elmenekült Pozsgai Ferenc községi nyilasvezető ingóságainak elárverezését, majd a befolyt összeget befizették a községi pénztárba. Mikor Pozsgai visszatért, a Győri Törvényszéken pert indított ingóságaiért és a községi használatban lévő cséplőgépeiért. A perben a nemzeti bizottság tagjait kártérítésre kötelezték. Az Győri ítélőtáblát is megjárta az ügy, majd a Kúriát is. Ott úgy vélekedtek, hogy a nemzeti bizottságok csak a hagyományos közigazgatás szüneteléséig végezhettek állami feladatokat. Végül a község fizette ki a nemzeti bizottsági tagokra kirótt összeget. Hasonló perek indultak, amelyeknek a 10.260/1948. számú kormányhatározat vetett véget. A rendelet gátat vettet a nemzeti bizottságok és egyéb népi bizottságok tagjai ellen indított olyan követeléseknek, amelyek a bizottságok valamely, a termelés érdekeit célzó intézkedéséből eredő kár megtérítésére irányultak. A rendelet a folyó perekre és végrehajtásokra is vonatkozott. (Vö. CSIZMADIA, 1968. 375.) 80