Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - SZEMLE - LICHTNECKERT ANDRÁS: Az Arácsi szőlőhegy és szőlőhegyi önkormányzat története. (POLGÁR TAMÁS)

és elemzése. Az 50-80. oldalig hömpölyög előttünk a sok név, évszám, adat, az eladó, vevő felekről, a szőlőterület nagyságáról, áráról, ingóságokról. Két forrás állt a szerző rendelkezésére ehhez: a hiteleshelyi jegyzőkönyvek és a hegység jegyzőkönyve. A hegységjegyzőkönyvét 1797-től kezdték el vezetni és az első, jegyzőkönyvben rögzített felvallás 1801-ből való, a megelőző időszakot a hiteleshelyi jegyzőkönyvekből pótolta szerző. A hiteleshelyi jegyzőkönyvből származó szőlőfelvallások regesztázva kronologikus sorrendben követik egymást. A szőlőhegyi jegyzőkönyvből származó információkat táblázatos formában tálalja a szerző, csaknem 25 oldalon keresztül, közel 300 rekord formájában. Ez a semleges olvasó (nem hegybéli) számára bizony unalmas és átugorható, talán jobb lett volna valami más megoldást keresni erre, nem a főszövegbe ágyazva illeszteni a táblázatot. Az adatokból viszont a területek értékének változásaira értékes következtetésekre jut az elemző. A szőlészet-borászat alfejezetben képet kaphatunk a szőlőhegy szőlőművelési eljárásairól, a metszési módokról. Sokszor felvetődik a kérdés a szőlőhegyek történetét kutatók körében, hogy milyen fajta szőlőt termesztettek az adott vidékeken? Nehéz erre válaszolni, hiszen a 17-18. századi összeírásokban általában csak azt szokták jelezni, hogy új vagy régi a bor, illetve fehér vagy vörös bor megjegyzést találunk. AzArácson termesztett szőlőfajtákat az 1862. évi balatonfüredi kiállításról ismerjük, melyen az egész Arácsi hegység részt vett. A kiállításról a korabeli Falusi Gazda című lap tudósított. A kötet második részében Lichtneckert András a szőlőhegyi önkormányzat forrásaival foglalkozik. Ebben a részben a teljes szövegű, kivonatolt forrásközlések és a tudományos leíró rész sokszor váltakozik. A jobb követhetőség érdekében, talán hasznosabb lett volna elkülöníteni a leíró és forrásközlő részeket. Az 1780-ban megalkotott Arácsi szőlőhegyi statútum a szőlőhegyi rendeletalkotás egy olyan korszakában keletkezett, amikor már tömeges igény jelentkezett a szőlőt termelő közösségek részéről a szőlőhegyi élet kereteink meghatározására. A 18. század során a megyék megalkották rendeleteiket, Zala megye ezt 1752-ben tette meg először és 1769-ben újította meg azt. A szőlőhegyi közösségek részéről fellépő tömeges igény miatt láthatjuk a 18. században azt a gyakorlatot, hogy a megyék, a statútumot kérő közösségek számára a megyei rendeletből adtak egy közösség számára aktualizált példányt. így történt Arács esetében is. Itt meg kell jegyezni, hogy nem valószínű az — mint a szerző sugallja —, hogy a megyei statútum kihirdetése után egy csapásra minden szabályozottá vált volna az arácsi szőlőhegyben. Valószínűleg korábban is volt már egységes szokásjog alapján működő rendszer, amit vagy még nem tárt fel az eddigi kutatás vagy nem is rögzítettek írásban. Mindenesetre az arácsi szőlőtermelő közösség érettségét mutatja, hogy együttesen eljutottak odáig, hogy területükre egységes szabályozást lefektető statútumot kérjenek. A szőlőhegyi önkormányzat legfontosabb dokumentuma a statútum. A 33 articulusból álló statútumot a szerző teljes terjedelmében közli. A forráskiadási szabályzathoz kevésbé alkalmazkodva nem találunk fejregesztát, forrás és irattípus megjelölést, nem tudjuk, hogy milyen típusú az átírás. Ellenben nagyszerű magyarázó jegyzetekkel látta el a forrást a dokumentumot közlő levéltáros kolléga. A szőlőhegy elöljáróinak archontológiáját a hegység jegyzőkönyvéből gyűjtötte ki Lichtenckert András. Az Arácsi szőlőhegyet a hegybíró és 12 esküdt irányította, a jegyzőkönyvet a hegység nótáriusa vezette. (Sajnos a hegybírói archontológiában nem találjuk a szövegben hegybíróként említett Juhász Jánost.) A szőlőhegyi tisztviselők elnevezései területenként változtak, a máshol szőlőpász89