Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 1. szám - BESZÁMOLÓK - A levéltáros egyesületek első nemzetközi konferenciája. Madrid, 2007. október 18-20. (MOLNÁR LÁSZLÓ - SÍPOS ANDRÁS)

BESZÁMOLÓK A LEVÉLTÁROS EGYESÜLETEK ELSŐ NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA A Nemzetközi Levéltári Tanács Iratkezelő és Levéltáros Szakmai Egyesületek Szekciója (<

Section of Records Management and Archival Professional Associations, ICA/SPA) 2007. október 18-20. között Madridban rendezte meg az egyesületek első nemzetközi konferenciáját „Levéltárosok egyesületekben: kihívások és lehetőségek" címmel. A kongresszust megelőző napon a számos spanyol szakmai egyesület (többek között a Navarrai Levéltáros Egyesület, a Katalóniai Levéltáros Egyesület, a Valenciai Levéltáros Egyesület, a Kasztíliai és Léoni Levéltáros Egyesület, a Spanyol Levéltáros, Könyvtáros, Régész, Muzeológus és Dokumentumkezelő Egyesületek Szövetsége, a Spanyol Közszolgálati Levéltárosok Egyesülete és a Kanári-szigeteki Levéltáros Egyesület) külön találkozót tartott. A kongresszus résztvevőinek több mint felét az ő küldötteik tették ki. A szervezésben és lebonyolításban oroszlánrészt vállalt a spanyol kulturális minisztérium. Külföldi vendégek 31 országból érkeztek. A Magyar Levéltárosok Egyesületét Molnár László (Semmelweis Egyetem Levéltára) és Sípos András (Budapest Főváros Levéltára) képviselte. Kérdés, hogy a szervezés bizonyos hiányosságaira, vagy az egyesületek egy részének érdektelenségére utal, hogy számos szakmai szervezet hiányzott, így a velünk szomszédos országok közül is csak Románia képviseltette magát. A kongresszus lebonyolításának a levéltári konferenciák többségétől előnyösen eltérő vonása volt, hogy a — kizárólag plenáris üléseken folyó — programban csak kisebb részt tettek ki a hagyományos előadások, a leginkább érdemi rész interaktív jellegű kerekasztal-eszmecserék formájában zajlott. A beszélgetés az egyes témákban előre kiküldött kérdéssor alapján moderátor vezetésével folyt, miközben a hallgatóság soraiból is bárki reflektálhatott, illetve kérdezhetett. Az előadások és kerekasztal-beszélgetések mellett sajátos színfolt volt az úgynevezett „kirakodóvásár", ahol az egyesületek közszemlére tehették kiadványaikat, szóróanyagaikat, posztereiket, bemutathatták honlapjaikat, és számos lehetőség nyílt a kapcsolatépítésre. A magyar asztal a francia és katalán egyesületek asztalai közé került a beosztás szerint, így már csak ezért is nagy „forgalmat" bonyolítottunk. Didier Grange, az 1CA/SPA elnöke (Genf város levéltárosa) széles körű áttekintést adott a szakmai egyesületek fejlődéséről és jelenéről. Az első levéltáros egyesület 1891ben Hollandiában alakult. 1904-ben jött létre a francia, 1932-ben a brit, 1936-ban az amerikai egyesület. Nagyobb arányú elterjedésük a II. világháború után következett be. 1948-ban 10 egyesület szerepelt a Nemzetközi Levéltári Tanács alapító tagjai között. Az 1970-es évekre éleződött ki az az ellentmondás, hogy noha az ICA a nem-kormányzati nemzetközi szervezetek (NGO-k) körébe tartozik, tagságának túlnyomó részét a közszférához tartozó intézmények adják, leginkább meghatározó szereplői pedig a szűkebben vett kormányzati szféra részét alkotó nemzeti levéltárak. A „civilek" súlyának megerősítésére irányuló igény vezetett 1976-ban az egyesületi szekció (SPA) megalakításához. Grange adatgyűjtése szerint a világ 58 országában mintegy 300 levéltáros egyesület működik jelenleg. (A tényleges szám ennél tetemesebb lehet, hiszen mint kiderült, a magyarországi egyesületek közül sem mindről volt tudomása). Ezek számba vehető tagsága 53