Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - MÉRLEG - SOMORJAI ÁDÁM: Ami az emlékiratokból kimaradt. VI. Pál és Mindszenty József 1971-1975. História Pro Futuro. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2008. (MÓZESSY GERGELY)

SOMORJAI ÁDÁM: AMI AZ EMLÉKIRATOKBÓL KIMARADT. VI. PÁL ÉS MINDSZENTY JÓZSEF 1971-1975. História Pro Futuro. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2008. 176. Mindszenty József személye megkerülhetetlen, ha valaki a közelmúlt magyar egyháztörténetével és egyházpolitikájával, vagy a Vatikán erősen vitatott megítélésű Ostpolitikjával foglalkozik. A bíboros tekintélyes mennyiségű irathagyatékának beható ismerete azonban — tisztelet a kivételnek — csak keveseknek adatott meg, a kutatók nagy része a prímás szubjektív hangvételű emlékiratait

1 használja elsődleges forrásának. A Rómában élő bencés szerzetes kötete ezért mindenképpen hiánypótlónak minősíthető. Segítségével Mindszenty József életének utolsó esztendeibe pillanthatunk mélyebben be: elsősorban a Szentszék és a bíboros konfliktusaiba, különös tekintettel az esztergomi érseki szék betöltésének-üresedésének összetett problematikájába. A kötet szerkezete nem kronologikus, ami azonban egyáltalán nem zavaró. A szerző voltaképp kutatásainak történetét dokumentálja, ami a könyv hangvételével teljességgel öszszeegyeztethető. Először arra az archontológiai bizonytalanságra hívja fel a figyelmet, mely a szakirodalomban az esztergomi érseki szék üresedésének szentszéki kimondása időpontja körül tapasztalható. Mint Somorjai Adám korábban már kifejtette,

2 az üresedés ténylegesen annak pápai nyilvánosságra hozatalával, 1974. február 5-én állt be. A pápa azonban szándékáról már 1973. december 18-án értesítette a bíborost, aki erre — épp kiadás alatt álló — emlékirataiban kitért. Emberileg érthető, ám lényegében indiszkrét lépése nyomán e dátum terjedt el a szakirodalomban. A kötet második és harmadik fejezete a két időpont közti időszakra koncentrál. Előbb VI. Pál és Mindszenty többszöri levélváltását ismerteti a kérdésről, melynek során a bíboros igyekszik a szentatyát döntése megváltoztatására rábírni, részletesen kifejtve a címhez való ragaszkodásának indokait; majd az ugyanebben az időszakban keletkezett, el nem küldött fogalmazványok közlésével kiváló képet rajzol a bíboros lelkében dúló viharokról, feszültségről. Ezek a Mindszenty József gondolatfejlődését illusztráló, korábban publikálatlan iratok jelentik a kötet legnagyobb újdonságát és értékét. A könyv további fejezetei voltaképpen az előzményekről szólnak. Somorjai Adám közzéteszi Mindszenty és a Szentszék levelezésének teljes kronológiáját 1971-75 között. A szerző ezután bővebb válogatást közöl azokból a forrásokból, melyek Mindszenty amerikai követségről való távozása előtt keletkeztek (és megvilágíthatják azt, hogy e meghatározó pillanatban mit is gondoltak az érintett felek a prímási címről). Ezt egy szűkebb válogatás követi a bécsi évek irataiból. Jól látszik, hogy mennyire más az a hang, amit a bíboros a pápával illetve egyéb szentszéki tisztviselőkkel szemben használ. Előbbi a nézetkülönbségek ellenére is a köteles tiszteleten túlmutató ragaszkodást tükröz, utóbbit a bíborosi ranggal magyarázható keménység uralja. Mint az eddig elmondottakból is látszik, nem hagyományos levéltári forráskiadvánnyal van dolgunk. A szakszerű, bőséges kommentárok és a forrásszövegek a szedés miatt 1 MINDSZENTY JÓZSEF: Emlékirataim. Toronto, 1974; Budapest, 1989. 2 SOMORJAI ÁDÁM: Mindszenty József és az esztergomi érseki szék üressé nyilvánításának dátuma. Magyar Sión. Új Folyam 1. (43.) 2007/1. 99-109. 110