Levéltári Szemle, 58. (2008)
Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén
пек vissza is kell hatnia, óvatos, megfontoló eljárást igényelnek; mindezek azonban nem tartanak vissza azon kivánatunk ismétlésétől, hogy a nagyméltóságú Minisztérium e most még érvényben lévő, de sajátunkká nem válhatott és soha nem is válható törvénytelen úton reánk erőszakolt törvényektől mielőbb mentsen meg. " 5 2 Ezt a követelést azonban Péchy Manó, a kormánybiztos sem támogatta, attól tartva, hogy ez fennakadást okozna a jogszolgáltatásban. így az igazságszolgáltatás egységesítése is elhúzódó folyamat volt. A törvényhatóságok újjászervezésére vonatkozó 1867. június 27-i, illetve Péchy Manó erdélyi kormánybiztos június 28-i rendelete fenntartotta a törvényhatóságokban a közigazgatás és bíráskodás még az előző rendszer által megvalósított szétválasztását. A bizottságok mindössze ülnököket választhattak a bíróságokra, amelyek fölötti felügyelettel a főtiszteket bízták meg. 5 3 Ugyanez volt érvényes a városokra nézve is. A kiegyezés után az 1868. évi L1V. tc. szabályozta elsőként a törvénykezési rendtartást. A törvény a központi felsőbíróságokat (királyi tábla, váltófeltörvényszék és hétszemélyes tábla) szervezetileg is elválasztotta egymástól. 5 4 A volt Hétszemélyes Tábla vitte tovább a Kúria nevet, amely egy semmítőszékre és egy legfőbb ítélőszékre oszlott; joghatósága az ország egész területére kiterjedt, éppen ezért keretében egy erdélyi osztályt hoztak létre. A törvény megszüntette a megyei törvényszékeken az alispán elnöklését, szabályozta az ítélkező tanácsokok létszámát. Egy további lépést jelentett az 1869. évi IV. tc. a bírói hatalom gyakorlásáról, amely az 1830. évi belga alkotmányra támaszkodott, és Montesquieu szellemében kimondta az igazságszolgáltatás és közigazgatás teljes elkülönítését. A törvény képesítéshez kötötte a bírói kinevezést és kimondta az összeférhetetlenség elvét (bíró nem lehetett képviselő, ügyvéd, kereskedelmi társaság alkalmazottja, nem viselhetett más hivatalt és nem lehetett politikai párt tagja), valamint a bírói függetlenséget és elmozdíthatatlanságát. 5 5 A bírói kinevezésekre az igazságügyminiszter tett előterjesztést, de Erdélyben kikérték a királyi biztos véleményét is. A bíróságok új szervezetét az 1871. évi XXXI. és XXXII. tc. szabályozta. Minden addig működött elsöfolyamodású bíróságot (megyei és városi törvényszékeket, bányabíróságot, váltótörvényszékeket, főszolgabírói bíróságot, vegyes bíróságot) megszüntettek, és helyettük létrehozták a királyi törvényszékeket, mint általános elsöfolyamodású bíróságokat. Kezdetben minden megyeszékhelyen létesült bíróság, összesen 102, ezek egy részét majd később az 1875. évi XXXVI. és 1885. évi III. tc. megszüntette, így végül 64 törvényszék működött. Büntető és polgári perekben 3 tagú tanács ítélt; kereskedelmi perekben a tanács két tagja az ipari és kereskedelmi kamarák által választott ülnök volt. A törvényszékek látták el a cégbíróság feladatát és a csődeljárás szintén hozzájuk tartozott. A kisebb vagyoni értékű polgári perekben és kisebb bűnügyekben a járásbíróságok ítélkeztek. 1871-ben 360 járásbíróságot szerveztek, de ez a szám később emelkedett. 5 6 Az új bírósági szervezet Erdély törvényhatóságai között is vitatéma lett. Ahogy Béldi Gergely aranyosszéki főkirálybíró írta 1871 elején: a törvényhatósági bizottságban a legfontosabb téma a bírósági beosztás tervezete volt. A széknek — ha már törvényszéket 5 2 MOLK 150, 1867-VII-2-13257. 5 3 SARLÓS, 19. 5 4 BÓNIS—DEGRÉ-VARGA, 153. 5 5 BÓNIS—DEGRÉ-VARGA, 154-155. 5 6 BÓNIS-DEGRÉ-VARGA, 156-157. 61
