Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén

képviseleti alapon" való összehívását írták elö. Azt is felrótták, hogy a virilizmusnak nemzetiségellenes éle van és ezzel a kormány a saját hatalmát növeli, különösen a közelgő választásokra való tekintettel. A virilizmust különben a kormánypárt néhány jeles tagja is csak nehéz szívvel vette védelmébe, így Eötvös József cenzusként értelmezte és kifejtette, hogy az önkormányzatot nem lehet tisztán demokratikus alapon szervezni.

2

9 A virilizmus és a törvény más kitételeivel — a szászok kivételével — a nemzetiségi képviselők is élesen szembefordultak. Ok általában a magyar szupremáciára való törekvés megnyilvánulásaként értékelték a javaslatot. Az egyik román képviselő szerint ez kizárólag az „ erdélyi románok ellen van irányítva. "

3

0 Az 1870. évi XLII. tc. végül is meghagyta a megyei szervezet több elemét, de megnyirbálta a megye hatáskörét. Pest-Buda és a Királyföld kivételével a többi törvényhatóság egységes belső szervezetet nyert. A törvényhatóságok közvetítették az állami közigazgatást, gyakorolták az önkormányzatot és országos ügyekben véleményt nyilváníthattak. A cél a megyék átalakítása volt, hogy hatékonyabban tudják a közigazgatási feladatokat ellátni és a kormány rendeleteit végrehajtani. Bár formálisan az önkormányzat elemei továbbra is fennmaradtak, a kormány jóváhagyási joga erősen csorbította a megyék döntési autonómiáját. Miniszteri jóváhagyás kellett a helyi költségvetés megállapításához, ingatlanok adás-vételéhez, kölcsönök felvételéhez, hivatali állások létesítéséhez vagy megszüntetéséhez stb. Ellenállási jogukat a törvény megszüntette, helyette a megyéknek egyszeri felírási lehetőségük maradt. A belügyminiszternek igen széles hatáskört biztosított a törvény: ő ellenőrizte a szabályrendeletek törvényességét, hozzá kellett felterjeszteni a közgyűlési jegyzőkönyvek másolatát, az ő javaslatára nevezték ki a főispánokat, tiszti kereset alá vonhatott bármely hivatalnokot stb.

3

1 Egy másik hatékony fegyver a kormány kezében a megyei autonómia ellenében az önkormányzatok pénzügyi függésben való tartása volt. Bár a háziadó rendszerét kezdetben vissza akarták állítani, de ez a megyék nagyon eltérő viszonyai (népesség, vagyoni állapot stb.) miatt nem volt lehetséges, az adó a kisebb megyék lakosságát elviselhetetlen mértékben sújtotta volna. A tiltakozók között volt Aranyosszék és Felső-Fehér vármegye is. Utóbbi főispánja írta: „a lakosság nem lehet oka azon körülménynek, hogy egy olyan megye területén lakik, amely esetleg nem oly nagy, gazdag és népes, hogy eddigi adójából kiszakított résszel fedezné költségeit", ezért javasolta, hogy a hivatalnokokat egységes módon az államkincstárból fizessék.

3

2 Belső-Szolnok megye közönsége egyúttal javasolta, hogy célszerűen rendezzék a Királyhágón túli részeket. így bár a törvény tartalmazta a háziadó kivetésének jogát, végrehajtását 1883-ig minden évben felfüggesztették és a tisztviselőket az állam fizette.

3

3 Szintén a központosítás és az állam nagyobb szerepét fejezte ki a főispáni jogkör szabályozása. A főispán volt a végrehajtó hatalom képviselője, ellenőrizte az önkormányzatot, eljárhatott a hanyag, illetve vétkes tisztviselők ellen, a tisztújításokon széles körű kijelölési joga volt stb. A főispánokra hárult, hogy a törvényhatóságok átszervezését felügyeljék. A törvény értelmében a közgyűléseknek egy küldöttséget kellett alakítaniuk, amely a főispán elnöklete alatt elkészített egy tervezetet a szolgabírói járások és a választókerületek határa2

9 STIPA, 147-148. 3

0 STIPA, 154. 3

1 STIPA, 154-156. 3

2 STIPA, 158-159. 3

3 STIPA, 159. 56