Levéltári Szemle, 58. (2008)
Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén
kívánatos, a szervezés módozatai pedig, melynek — mint Magyarországon — a bizottmányok egybehívása szolgál alapul, helyesek és a kedélyekre megnyugtatólag hatnának". 2- A kormány azonban végül csak az 1867. június 27-ei rendeletével intézkedett. Itt ismét csak az 1861-ben működött bizottmányokat hívták össze, a főispánoknak pedig úgyszintén kijelölési joguk volt, de előírták, hogy 3-5 személyt kell jelölniük tekintettel a nemzetiségi és vallási viszonyokra. Ujabb engedmény volt a sajátos erdélyi helyzetre és a hagyományra való tekintettel, hogy a székely székekben a tisztviselőket minden jelölés nélkül, szabadon választhatták. Erdélyben emellett — és ez a magyarok és székelyek elégedetlenségét váltotta ki — érvényben maradtak az 1867 előtt kibocsátott rendeletek, valamint fenntartották a bírósági szervezet elkülönülését. A törvényhatóságok itt nem álltak közvetlen összeköttetésben a minisztériumokkal, hanem a Főkormányszék, illetve a királyi biztos útján érintkezhettek ezekkel. A kormány felhatalmazta Péchy Manó királyi biztost, hogy a városok újjászervezésére nézve külön rendeletet adjon ki. Erre 1867. június 28-kn került sor. A kiváltságos városok újjászervezésére kormánybiztosokat küldtek ki. A tisztújítás az ő felügyeletük mellett ment végbe és a rendelet — a magyarországi városokkal ellentétben — megtiltotta a titkos szavazást. A választásokra az 1861-es esküdt közönséget hívták össze, ahol ez nem volt lehetséges (nem volt 1861-ben választás), ott a hivatalban levő esküdt közönség és tanács bonyolította le a választásokat. A választásokra nézve amúgy az 1848. évi XXIII. tc. volt irányadó. A bírói szervezet itt is különálló maradt a közigazgatástól, bár akárcsak a megyék és székek esetében, a képviselőtestület megválaszthatta az ülnököket. Erdélyben a törvényhatóságok és ezen belül a városok ellenőrzése szorosabb volt, mint Magyarországon. A fent említett rendeletek fenntartották a korábbi gyakorlatot, ami a városi elöljárók felsőbb megerősítését, valamint a vagyon és költségvetés ellenőrzését illeti. 2 4 Egy másik eltértés a szűken vett magyarországi helyzettől a nyelvhasználat terén mutatkozott: a kormányrendelet a román és német nyelvet is meghagyta tanácskozási nyelvül. Elvi jelentőségű volt a törvényhatóságok újjászervezése szempontjából a kormány 1867. április lO-'i rendelete, amelyben Andrássy Gyula még a megyei autonómia mellett foglalt állást: „A szabadság végelemzésben nem más, mint az önkormányzat joga. E jog alig van valahol szélesebb alapra fektetve, mint nálunk: helyhatósági intézményeinkben. Ezekben tehát a nemzetnek oly kincse rejlik, amelyre nem lehetünk eléggé féltékenyek. De emellett nem szabad felednünk, hogy minden alkotmány, ha a szabadság igényeinek megfelelni akar, csonka, bevégzetlen mű, amíg minden intézményét nem ugyanazon elv, ha nem az önkormányzat elve lengi át. Ennélfogva kell, hogy a köztörvényhatóságok önkormányzata mellett az országos önkormányzat is fennállhasson. Ennek pedig gyakorlati feltétele: a felelős kormány és annak rendelkezési joga. Erkölcsi és anyagi felvirágzásunk, nemzetünk összes jövője attól függ, amint e két, egyaránt fontos intézményünk életműködését egymással összahangba hozni akarjuk és bírjuk. " 2 5 23 Uo. Az uralkodó Erdély integrálásának átmeneti időszakára a kormány javaslatára gróf Péchy Manó Abaúj vármegyei főispánt nevezte ki Erdélybe királyi biztosnak. Péchy királyi biztosként öt évig (1867-1872) irányította Erdély ügyeit, de a Főkormányszék feloszlatása (1869) után hatásköre igen korlátozott volt. Ld. PÁL JUDIT: Az erdélyi kormánybiztos kinevezése 1867-ben. In: Emlékkönyv Kiss András születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2003. 417-432. Uő: Az Erdélyi Főkormányszék és a „Királyi Biztosság" működése (1867-1872). Levéltári Szemle. LVI. évf. (2006) 4. sz. 23-34. 2 4 SARLÓS BÉLA: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. (Továbbiakban: SARLÓS) Budapest, 1976. 19-20. 2 5 SARLÓS, 20-21. 54
