Levéltári Szemle, 58. (2008)
Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - PÁL JUDIT: A közigazgatás és az igazságügy átszervezése Erdélyben a 19. század közepén
számos értelmiségi és környékbeli paraszt gyűlt össze és egy újabb memorandumot is készítettek a császárnak. A gyűlést követően Topánfalván és néhány környező településen nem akarták elismerni az újonnan választott hivatalnokokat és történt néhány erőszakos erdő- és legelőfoglalás is. Pogány főispán katonai segítséget kért és §ulutiu érseket megfeddve egyúttal kérte, hogy folytasson vizsgálatot az „agitátorok" felderítésére. Egy újabb memorandumban, amelyet Topánfalva és a környékbeli falvak lakói írtak alá, Pogány magatartását élesen elítélték, mint amely „igazságtalan és despotikus", és a császártól menesztését kérték. Október 17-én a munkálatok véglegesítésére összehívott megyegyűlésen ismét nagy számban jelentek meg románok is. Axente Sever több száz parasztot hozott be a vármegyeház udvarára, Pogány főispán azonban kitartott álláspontja mellett. 1 7 Az uralkodó 1861 szeptemberére elrendelte az erdélyi országgyűlés Gyulafehérvám. való összehívását. A Főkormányszék valamint a megyék tisztikara ellenszegültek az intézkedésnek. Kemény Ferenc kancellár és Mikó Imre kormányzó lemondtak, őket követték a magyar kormányszéki tanácsosok, főispánok és a székely székek főkirálybírái. Ezzel kezdetét vette a provizórium időszaka. 1861 novemberében az uralkodó gróf Nádasdy Ferencet nevezte ki kancellárnak és Ludwig Folliot de Creneville altábornagy lett az új gubernátor. Nádasdy kancellár, hogy célját — az erdélyi országgyűlés összehívásást és Erdély Reichsratban való képviseletét — elérje, a megyék és a székely székek megrendszabályozásával kezdte működését. A feloszlatott képviselőtestületek helyett új bizottságokat hozott létre, amelyekben a kinevezett tisztviselők játszották a fő szerepet. A magyar liberális birtokosság, polgárság és értelmiség befolyását csak a Székelyföldön és a magyar városokban tudta megőrizni. 1 8 Az országgyűlést végül 1863 július elsejére hívták össze a jelentősen leszállított cenzus alapján. A szebeni tartománygyűlés különösen a románok szempontjából hozott néhány fontos törvényt, amelyeket később is hivatkozási alapként tekintettek: a román nemzet egyenjogúsításáról, a három nyelv — magyar, román, német — egyenjogú hivatali használatáról, a román egyházak egyenjogúsításáról. A magyarok nélkül azonban nem volt lehetséges tartós rendezés, ezt érezték a román politikusok is. 1864 végén azonban megkezdődtek a titkos tárgyalások, amelyek majd a kiegyezéshez vezettek. 1865 nyarán Nádasdy helyett gróf Haller Ferencet nevezték ki erdélyi kancellárrá, és 1865. november 19-ére Kolozsvárra, új országgyűlést hívtak össze, amelynek egyedüli tárgya az 1848. évi uniós törvény revíziója volt. A szászokat, de különösen a románokat hirtelen jött csapásként érte a fordulat. Bár egyértelmű volt, hogy a magyarok egységesen az uniót támogatják, azonban a kolozsvári gyűlés mégsem volt tét nélküli. A románok és szászok ha kevéssé reménykedhettek is abban, hogy az uniót sikerül megakadályozni, de hogy hogyan is valósuljon meg az unió, az ekkor még senki előtt sem volt világos. Kemény Zsigmond még 1865 nyarán így írt a Pesti Napló ban: „midőn uniót akarunk, nem akarunk unificaltatást, mely ne tűrjön Erdélyben autonomicus életet és a szorosabb értelemben vett tartományi ügyekre még külön országgyűlést, ...az erdélyi nemzetiségek sajátos helyzete miatt óva1 7 VASILE NETEA: Lupta románilor din Transilvania pentm libertatea nationalá (1848-1881). Bucure§ti, 1874. 177-181. 1 8 SZÁSZ, 1490-1492. 52
