Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 4. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - MOLNÁR ANDRÁS: Zala megye 1845. évi nemesi katasztere

MOLNÁR ANDRÁS ZALA MEGYE 1845. ÉVI NEMESI KATASZTERE

1 Zala megye 18-19. századi nemesi kataszterei A vármegyei levéltárakban őrzött legkorábbi, 18. századi nemesi kataszterek (catastrumok vagy lajstromok) a központi kormányzat által kezdeményezett nemességvizsgálatok során jöttek létre.

2 1717-től kezdődően az uralkodó, illetve a helytartótanács több alkalommal elrendelte a kétségtelen nemességgel bírók katalógusának elkészítését. A nemességigazolási eljárások célja a nemesség 17. században felduzzadt létszámának csökkentése, ezáltal pedig az adófizetők és más országos vagy helyi közterheket viselők számának növelése volt. A vármegyei közgyűlések a központi rendeletek nyomán nemességvizsgálati bizottságokat állítottak fel. E bizottságok Zala megyében 1717 és 1773 között 41 nemességvizsgálati jegyzőkönyvet készítettek, és összesen 12 csomónyi bizonyító erejű iratot gyűjtöttek össze. Ezek mellett több alkalommal, így pl. 1743-ban, 1746-ban, 1754-ben, 1760-ban és 1769-ben is elkészítették a kétségtelen nemesek összeírását, amelyek általában csak a férfi családfőket vették számba. Zala megyében azért tekintették különösen fontosnak a nemességigazolások elvégzését, mert egyike volt azon törvényhatóságoknak, amelyekben a legtöbb nemes élt. A zalai nemesek 1743. évi összeírása összesen 1452 nemes férfit (családfőt) vett számba. Közülük 22-en mágnások, 39-en megyei tisztségviselők vagy táblabírák (egyszóval hivatalviselők), 99-en pedig birtokos nemesek voltak. A zalai nemesség legnagyobb részét a csekély vagyonú, vagy éppenséggel vagyontalan kisnemesség tette ki (1292 fő). Az 1717 és 1773 között elvégzett nemességigazolások közös jellemzője volt, hogy azok szinte évtizedenként követték egymást, és egy-egy alkalommal valamennyi olyan família kiváltságait megvizsgálták, melynek nemessége a rangja, birtoka vagy hivatala révén nem volt eleve kétségtelen. 1774-től kezdődően folyamatossá, ugyanakkor viszont egyedi ügyekké is váltak a nemességigazolások. Mária Terézia 1774. április 15-én kiadott rendelete értelmében a kétséges nemességeket a vármegyei törvényszék előtti perekben kellett eldönteni. Az úgynevezett nemességvitató pert akár a nemességet hivatalból kétségbe vonó megyei tiszti ügyész, akár a nemességét bizonyítani kívánó fél kezdeményezhette.

3 A 18. század utolsó évtizedeiben a nemesi katalógusok formája és szerepe is megváltozott. A helytartótanács 1785. április 28-án rendelte el, hogy Zala megye hozzon létre hitelesített katasztert a kétségtelen nemesekről. A vármegye 1785. június 20-1 közgyűlése által kiküldött bizottság a következő év első felében elkészítette a járásonként, azon 1 írásunk a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Szakmai Kollégiumának támogatásával, a Zala vármegye 1845. évi nemesi összeírása című elektronikus forráskiadvány előkészítésére vonatkozó pályázat keretében készült. E munka eredménye a Zala megye nemesi katasztere, 1790., 1829., 1845. című adatbázis, mely a Zala Megyei Levéltár honlapján, az alábbi címen érhető el: www.zml.hu/adatbazisok/nemesi.kataszter/bevezeto.-php. 2 GÖRÖG LÁSZLÓ: Nemességvizsgálatok, nemességösszeírások Zalában a XVIII. század második felében. Szakdolgozat [kézirat], [Budapest], 1999. 8. (A kéziratot Kapiller Imre bocsátotta rendelkezésemre. Szívességét ezúton is megköszönöm!) BKNDA GYULA: Zsellérből polgár - társadalmi változás egy dunántúli kisvárosban. Keszthely társadalma 1740-1849. Budapest-Zalaegerszeg, 2008. (Továbbiakban: BENDA) 58. 3 Armálisok. Nemesi címereslevelek a Zala Megyei Levéltár gyűjteményéből 1477-1898. Szerk. MOLNÁR ANDRÁS Zalaegerszeg, 2004. 15-16. 34