Levéltári Szemle, 58. (2008)

Levéltári Szemle, 58. (2008) 3. szám - LEVÉLTÁRI MŰHELYMUNKÁK - CSEH GÉZA: A francia elnök magyarországi gyökerei... Föglein Antal főlevéltárnok szakvéleménye a nagybócsai Sárközy család szolnoki ágának leszármazásáról és címeréről (Forrásközlés)

Belügyminiszter. Sárközy György - Nagybócsai - nemessége tban vélemény nyilvánítást kér. A folyamodónak közvetlenül s személyesen az O. L. előtt tett óhaja szerint különkülön bizonyítvány volna kiállítandó a maga és fiai részére. 939. II. 18. Dr. Föglein Alapszám: 131/1939. Elintézés (Miniszteri előadóíven) A 2., alatti testimontiális szerint 1754. május 6-án Pest és Solt vármegye közgyűlése többek között a Kecskeméten lakó Sárközy Jánost és fiát, Jánost (II), valamint az első Jánosnak fivérét, Pált és annak fiait: Mihályt, Pált és Istvánt, mert felmutatták a vármegyének 1743. június 17-én kelt testimontiálisát, amely szerint (az egyébként 1754-ben is életben lévő Pál) a nemességszerző Sárközy Mihály szépunokájaként igazoltatott, a nemesség további gyakorlatában meghagyta. E testimontiális következményeképpen szerepel azután a vármegye 1754. évi igazolt nemeseinek névjegyzékében Sárközy Pál és Sárközy János. A vármegye testimontiálisa megnevezi ugyan a nemességszerző nevét, Mihályt, és a fiáét is, aki szintén Mihály, de nem tesz említést a nemeslevél keltéről. A folyamodó azonban bemutat eredetiben (1. mell.) egy címeres nemeslevelet, amelyet Sárközy Mihály fiával, Mihállyal együtt II. Ferdinánd királytól 1628. szeptember 10-én nyert, melyet Hont vármegyében hirdettek ki. Az eredetiben bemutatott címeres nemeslevél kétségkívül az 1754-ben igazolt fenti egyének családját illeti, amit a benne megnevezett két Mihály (apa és fiú) nevének az 1754-ben igazolt Sárközy János legfelső két felmenője nevével való egyezésén kívül az a körülmény is bizonyít, hogy az imént említett János ivadékai a szóban forgó nemeslevéllel adományozott farkasos címert használták. (5. a., 5. е., 5. g., 5. c., 5. b., 5. i.) mell. Az 1754. évi igazolt ifjabb Sárközy János (II) a Pest vármegyei Nagybócsa-pusztán (ma Bócsa nagyközség tartozéka Kecskeméttől délre) meg a Bihar vármegyei Érmihályfalván is birtokos volt. (5. i. 5. j. mell.) Fia, Gedeon, Érmihályfalván telepedett le (5. d., 5. g. mell.), de nagybócsai jószágát továbbra is megtartotta, s birtoka volt itt az ő fiának, Ferencnek is (5. f., 5. h. mell.). E birtok után a „Nagybócsai" előnevet használták Sárközy János II. (5. i. mell.), továbbá két fia: Gedeon (5. b., 5. c., 5. d./ mell.) és Sándor (5. i. mell.) unokája (a Gedeon fia), Ferenc is (6. a. mell.). A folyamodó, dr. Sárközy György nyug. városi tanácsnok, a most említett Ferencnek unokája lévén, régi magyar nemességét, meg a „Nagybócsai" előnév használatához való jogát elismerhetőnek, s erről részére, valamint (az Országos Levéltár szóbelileg nyilvánított óhaja szerint) fiai - a Szolnokon 1922. június 30-án született György Imre Dezső, az ugyanott 1924. február 20-án született Gedeon István Gyula és a Budapesten született 77